Az élet akkor kezdődik

Mottó: Az élet akkor kezdődik,

amikor az ember nem tudja,
hogy mi lesz (Tolsztoj)

Egy állítás egész biztosan kimondható: az életünket nem arra kaptuk, hogy  valamilyen - akár anyagi, akár szellemi értelemben vett - kényelemérzet hajkurászásával töltsük, illetve hogy tövig rágjuk körmeinket az eddig kitermelt biztonság- és kényelemérzetek agyonféltése közben. Nem, ezeket csináljuk, de ezek egész egyszerűen nem részei az életünknek. Az életet azért kaptuk, hogy ELVESSZÜNK BENNE, és aki erre nem képes, vagy nem hajlandó, csak magára vethet a képtelenségének vagy a hajthatatlanságának a következményei miatt. Ha valakit nem érnek folyamatos meglepetések, ha valakivel nem történik folyamatosan kiszámíthatatlan, előre nem látható események tömkelege, akkor az egy nagy figyelmeztetés, hogy az illető elakadt, és valamin változtatnia kell. Az élet folyamatos változás, alakulás, fejlődés, a régi dolgok folyamatos elhagyása, meghaladása, új dolgok folyamatos kibontakoztatása, és ez nem fér bele semmilyen laboratóriumi edénybe, tudományos elméletbe, elképzelésbe, semmilyen rendező elvbe, semmilyen ideologikus alapvetésbe, semmilyen fogalmi struktúrába. A kiszámíthatatlanságot elfogadnunk és szeretnünk kell, mert különben virtualitás rendszereket fogunk építeni, sőt működtetni, olyanokat, amelyeknek a valósághoz nagyon kevés közük van, és aztán majd csodálkozhatunk, ha véletlenül nem jön ki belőlük semmi.