Happy Easter! (levélrészlet)

Ahogy a világ anyagi síkján vannak összefüggések tendenciózus kapcsolatok olyan események amelyek bizonyos hasonlóságot mutatnak más eseményekkel és ahogy az ember képes ezeket a hasonlóságokat megfigyelni azokból következtetni és a következtetései alapján létstratégiákat kialakítani úgy a világ szellemi síkján is léteznek ilyen összefüggések azok szintén megfigyelhetők kitapasztalhatók és a tapasztalatainkból ugyanúgy fontos következtetésekhez juthatunk Miután mi emberek szellemi lények vagyunk e megfigyelések megtételére a tapasztalatok begyűjtésére a következtetések levonására minden képességünk megvan Létezik tehát szellemi rend annak a szellemi rendnek a megismerése felé pedig el lehet indulni pont úgy ahogy elindultunk az anyag megismerése felé is (Azt hiszem amit eddig írtam abban semmi meglepő sincs) Létharmónikusan akkor viselkedik az ember amikor egy mázsás követ nem ejt a lábára nem nyúl bele a forró vízbe nem ugrik le egy ötszáz méter magas sziklafal tetejéről Pontosan ilyen a létharmónia szellemi értelemben is tudom h vannak korlátok amelyeket nem hághatok át mert ha megteszem rosszul járok És h melyek ezek a korlátok oda ugyanúgy a tapasztalataimon keresztül jutok el mint ahogy eljutottam oda h ne ugorjak le a szakadékba Mert egy három méteresbe egyszer beleestem és már az is rossz volt vagyis a még nagyobbaktól még jobban fogok óvakodni (És még mindig nincs semmi meglepő)

Megjegyzem h bármennyire is evidensnek hangzanak ezek a mondatok azért sokunk számára mégsem azok sőt a látókörünkből sokszor rettenetesen hiányzik minden olyan dolog amely szellemi létünk felfedezésének igényével kapcsolatos Pedig - még egyszer mondom - mi emberek szellemi lények vagyunk szellemi értelemben kell tehát többé válnunk anyagi létünk csak a közeg amelyben ez a fejlődés lejátszódhat Kedvenc hasonlatommal élve az anyagi lét számunkra az ami a magasugró számára a gravitáció szüksége van rá h magasugró legyen hiszen az ad értelmet ellenpontot az elrugaszkodás gyakorlásához de egyébként csak lehúzza

Természetesen nem arról van szó h a szellemi rendet bárki képes lenne átlátni De hát az anyagi rendet sem látjuk át mégis felhasználjuk egy csomó már átlátott összefüggését Mért olyan meglepő h ugyanennek szellemi értelemben is le kell játszódnia? Amikor azt mondom h mindenki egyszerre tettes és áldozat vagy azt h a köztünk lévő különbségeknél sokkal fontosabb a természetes emberi összetartozásunk akkor nem a szellemi rendet mondom el hanem annak egy már megfigyelt összefüggéséről beszélek Mintha azt mondanám h a jég nulla fok felett megolvad Lassan már az ovisok is tudják... Aztán majd ahogy bővül finomodik arányosodik a látásunk újabb és újabb dolgokat fogunk hozzávenni ehhez az egyhez amelyet már most is alkalmazhatunk nyugodtan Az ősember se várta meg a tűzgyújtással az atommáglya feltalálását :-)!

Egy civilizáció fejlettségét vagy fejletlenségét nem mérem egyáltalán nem mérek semmit a mérésre nincs eszközöm ezt már sokszor leírtam az elmúlt héten Nem is kell mérni teljesen felesleges azt kell észrevenni h a civilizációban rögzült viselkedésminták közül melyek jók létharmónikusak és melyek nem azok Mert ez a kérdés fennáll és az ember szellemi fejlődése pont az h ebben illetve hasonló megkülönböztetésekben előbbre jusson Az ember szellemi értelemben vett növekedése pont az h az őt körülvevő szűk közegben már nem keres referenciákat kirepül a fészekből elindul világgá Aki nem hagyja el apját anyját... Tele van az evangélium elképesztően zseniális mondásokkal erre az utóbbi néhány évben jöttem rá illetve addig is tudtam de az utóbbi években volt nem kevés olyan pillanat amikor csak néztem h hát ez oda le van írva feketén fehéren és jóformán semmit sem akartunk megérteni belőle eddig (emmauszi tanítványok) Így képzelem azt h az agymosások hatásaitól meg lehet szabadulni és nem 200-as IQ kell hozzá hanem csak egy kis bátorság

A válságot nem tagadom soha nem is tagadtam mióta kiűzettünk a paradicsomból válság volt és amíg vissza nem érünk oda válság lesz a keletiek szerint a fejlődés válságok folyamatos során végtelen láncán keresztül zajlik és ebben teljesen igazuk is van ám ez nem jogosít fel senkit arra h karosszékében hátradőlve figyelje a világégés közeli eljövetelét mondván h a válság természetes állapot akkor meg mit kell aggódni miatta Ezt azért nem lehet megcsinálni mert a történetnek mi magunk is szereplői vagyunk olyannyira h a válságok tulajdonképpen bennünk magunkban dúlnak és a kinti válságok csak a belsők kivetülései Hogy nem dőlsz hátra a karosszékedben h nem akarsz bezárkózni egy elefántcsont toronyba a furulyáiddal az egy nagyon jó dolog Hogy kimész az utcára kettőt lépsz és azt hiszed h már megérkeztél az viszont egy rettenetesen rossz dolog illetve a kilépés jó benne csak utána tovább kéne menni ki a városból át a sivatagon át a sűrű sötét erdőn az üveghegyeken is túlra Vagy inkább a Golgotáig? Az is egy hely sőt még az se a vége! Nem húsvét van ma véletlenül...? Vagy nem véletlenül van ma húsvét?

Tanulságokkal vagy azok nélkül (levélrészlet)

Nagyon erős meggyőződésem, hogy egy civilizáció bizonyos területein meglévő fejletlenségeit más területeinek fejlettsége képtelen ellensúlyozni. Azt gondolom, hogy az elmúlt ötszáz év történelme ezt a megállapítást fényesen igazolja, hiszen kimondva-kimondatlanul pont az előző kijelentésem ellentettjét használtuk munka hipotézisként, és éppen ennek a munkahipotézis használatnak köszönhetünk minden bajt, amit előállítottunk. Lehet azt mondani, hogy akkor ebből most előre menekülünk, és folytatjuk még nagyobb erővel azt, amit eddig csináltunk, vannak jelek, hogy sokan hajlanának is erre, de én azt hiszem, hogy azzal csak gyorsítani tudnánk a végkifejletet, vagyis annak az élet ciklusnak a lefutását, amely egyéb tanulságok leszűrése nélkül jellemzően megsemmisülésbe viszi a válságba jutott rendszert. Ugyanis a válság mondanivalója mindig pont a tanulságok leszűrése lenne. Ha sikerül odáig eljutnunk, akkor van folytatás, ha nem sikerül, nincs. Minden létező válság így játszódik le. Termelhetünk az égbe, lehetnek olyan robotjaink meg olyan hozamaink, hogy a világ berosál tőlük, ha nem vesszük észre, hogy hol vagyunk harmatgyengék, hogy hol nem nőttünk semmit, miközben a technológiánk kilőtt az űrig, akkor itt nem lesz jövő, valószínűleg már nekünk se, a következő generációnak pedig szinte biztos, hogy olyan tragédiákkal kell majd megküzdenie, amelyhez képest a huszadik század két világégése ártatlan kis tűzijáték volt. Én sem látom előre az egész utat, de azt tudom elég nagy biztonsággal, hogy merre kell elindulni. Az első lépés én magam vagyok, annak a tudati átalakulásnak a bennem való lejátszódása, amely nélkül esélyem sincs arra, hogy bármi értelmes az eszembe jusson. Annak a tudati átalakulásnak a lejátszódása, amelyben levetkőzöm a rendszer által rám szuggerált giga, terra agymosások hatásait, és megpróbálok valódibb, létharmónikusabb viszonyba kerülni a világ egészével. A világ egésze kitétel nagyon fontos, mert azon dől el minden. Létharmónikus viszonyba kerülni egy kiválasztott résszel könnyű, az igazi kihívás az egésszel megtenni ugyanezt. Hogy közben kicsit kevesebbet termelek, mintha éjjel-nappal csak az utóbbit csinálnám? Az nem baj, vannak elegen, akik nagyon sokat termelnek, túlságosan is sokan, olyan ember viszont alig van, aki lényeges kérdéseket merne feltenni. Én valami miatt a második csoportba tartozó lettem, nem az én érdemem, valószínűleg az élet választott ki rá, viszont ha már megtette ezt a bátor lépést, én kész vagyok menni vele. Megdolgozom a fizetésemért, nagyon rendesen kitöltöm a munkaidőt, a leveleket a szabad időmben írom, és futni is annak terhére járok. Nem vagyok élősdi, illetve hangsúlyt fektetek arra, hogy az egyik területen se a többi rovására munkálkodjak, az ugyanis igazolhatatlan lenne. Így viszont most rendben van, teljesen jól működik az egész, a munkámban is eredményesebb vagyok, mint bármikor korábban, az egyetlen probléma annyi, hogy ezt a levelet most abba kell hagynom, mert legkésőbb a 14:39-es vonattal el kell mennem Tokajba, ha futni akarok a Kopaszon. Márpedig akarok, mert jövő héten Mátra trail, és oda nem lehet készületlenül menni. Mint ahogy általában sehová se... Ho-la-la!

Meg tudod mondani?

Meg tudod mondani bárkinek az életéről h értékesebb-e mint egy másik valaki élete? Nem tudod megmondani mert amikor mérsz valamilyen szempontrendszert használsz de az a szempontrendszer soha sem teljes sőt mindig nagyon töredékes Ha a saját rendszered jelentőségét felnagyítod és úgy teszel mintha dominánsan csak az létezne akkor igen viszont addig csak azt csinálod amit a farizeusok is annak idején akik szintén belenagyítottak a saját rendszerükbe h könnyebben boldoguljanak magukkal Azt csinálod amelyet a newtoni mechanika tudósai gyakoroltak amikor bizonyos koordinátarendszereket kitüntetettnek hittek más koordinátarendszerekhez képest Aztán jött Albert azzal a forradalmi felismerésével hogy minden koordinátarendszer egyenrangú minden megkülönböztetés köztük teljesen önkényes és ebből kijöttek olyan következtetések amelyek teljesen átformálták a világról alkotott elképzeléseinket viszont a legnagyobb csodát mégsem az új elképzelések jelentik hanem az h volt egy ember aki mert hinni a lét integritására vonatkozó ösztönös intuitív megérzésében és mert ezen a vonalon elindulni igazából csak logikusan gondolkodni akkor amikor számára is világossá vált hogy útja egy teljesen új sőt őrülten új vizualitás felé vezet majd Egy ekkorát kéne lépnünk most a szellemi élet területén is felismerni h csak rész szerint való értékelések mentén tudunk gondolni vagy mondani olyat h X jobb ember Y-nál vagyis ezeknek a gondolatainknak az érvényessége nagyon korlátozott értékű És felismerni h az ilyen nagyon korlátozott érvényességű ítéleteink milyen bajokat hoznak létre felismerni azt h a körülöttünk lévő világ problémái mennyire pont ilyen a lét egészének szempontjából nézve illegitim ítéletekből fakadnak Ha valami áthatja az európai gondolkodást akkor a saját feljebb valóságába vetett hit az Amikor őseink idegen vidékekre érkeztek és ott nem találtak olyan hatékony eszközökre és olyan fejlett fegyverek ellenállására mint amilyenekkel maguk rendelkeztek rögtön meggyőződésükké vált h ők a fejlettebbek és onnantól kezdve mindent e meggyőződésük vonalán teszünk Ez a színtiszta fajelmélet (nem kell meglepődni a nácizmus szárba szökkenésén magját mindannyian hordozzuk évszázadok óta) vezetett el minket arra a fejlettségre amely könnyen lehet h egyszer tényleg teljesen ránk fog omlani de ha nem akkor is világossá fognak válni az aránytalanságai és azok az elkövetett agresszióink amelyeknek az aránytalanságok csak törvényszerű visszatükröződései És egyáltalán nem kell meglepődni azon h vannak olyanok a világban akiknek ez nem tetszik sőt olyanok is vannak akiknek ez annyira fáj h beleőrülnek és ezért mindenféle rettenetes dolgot csinálnak Fejlettségünkért nagy árat fizettünk referenciának neveztünk ki bizonyos képeket az így felnagyított képekkel viszont kitakartunk egy csomó távlatot és most nincs hova menni illetve lenne de nem látjuk Ha majd sikerül kicsit visszaminősítenünk az evidenciáinkat talán sikerül levetkőzni azt a töménytelen mennyiségű torzulást is amelyhez félelemből hozzánőttünk Amikor Szokratész visszafordult h kiigya a mérget nagyon világosan megértette azt ami felé oly kevés demokrata mer elmozdulni H a demokrácia ideája pontosan ugyanúgy nem referencia mint a teljes bármely része h nincs olyan abszolút kritérium rendszer amelyben a maga gondolatrendszerét bárki magasabb minőségűnek tarthatná mint egy másik emberét h bármi végeshez még a legszebbnek tűnő végeshez való ragaszkodás is blokkol Ezekhez a felismerésekhez eljutni pont ugyanazzal a következtetéssel lehetséges mint amelyikkel a demokráciához is eljutottunk Amiről beszélek az nem a demokrácia tagadása hanem a demokrácia létező leglogikusabb legkövetkezetesebb legtisztább folytatása következő lépcsője kiterjesztése Mert világban nincsenek véges referenciák illetve ha valamit annak hiszünk akkor pont e hitünk fog csúnyán elbánni velünk Meg fog állítani minket egy fixa ideánál és a megállás nem élet még akkor sem ha szép helyen történik... Az élet ívét nézd s ne az ív egy pontját mert az utóbbi nem fejez ki semmit a képet ne merevítsd ki lábadat ne próbáld megvetni sehol egyetlen vélt referencián se a rész szerint valónál melyről hiszed h érted tartsd többre az egészet melyhez folyton növekedni az egyetlen dolgod nincsenek kitüntetett tartományok hisz nincs hely ahonnan ne kéne továbbmenni nincs semmi - akármilyen szép is - aminek ne kéne meghalnia s valami újnak születni belőle

Mindent csinálnak

Mindent csinálnak azt mondják Neked h szabad vagy de felépítenek köréd egy üvegházat és Te nem tehetsz mást mint hogy továbbépíted és aztán megfősz benne És felépítenek köréd egy rendszerkonform gondolkodást h megfőj abban is mert ha nem figyelsz eléggé esélyed se lesz arra h továbbgondold

Mindent csinálnak eljátszatják Veled a demokráciát adnak hozzá kellékeket mobiltelefont laptopot mini garzont egzisztenciát identitást csak eszedbe ne jusson h nem ez a dolgod eszedbe ne jussanak a régi mítoszok a szörnyekről és a tündérekről a boszorkányokról a törpékről és az óriásokról a királyfiakról és a királylányokról sokukról sokunkról rólunk

CEU

Olvasgatom a CEU-val kapcsolatos indexes akta cikkeit, és elég szomorú vagyok, ugyanis folyamatosan azt érzem, hogy alapvető dolgokat nem akarunk megérteni, és ebből kifolyólag nem is jutunk sehová. Orbán Viktorral kapcsolatban például az a mondás, hogy ő egy hataloméhes zsebdiktátor, és semmi sem szent neki, ha arról van szó, hogy a pozícióját hogyan tartsa meg. Ebben valamennyi igazság biztos van, már csak azért is, mert én még nem láttam olyan embert, aki ne vágyott volna hatalomra, de ennyivel elintézni őt biztosan nem lehet. Például sokkal üdvösebb lenne megpróbálni megérteni, hogy mi motiválja őt azokba az irányokba, amelyekbe megy, mint kukorékolni arról, hogy máris értjük, vagyis akkor, amikor még semmilyen szellemi erőfeszítést nem tettünk.

Orbán Viktor gondolkodása kétségkívül egy nagyon zárt rendszer, és ahhoz sem férhet egy csepp kétely sem, hogy jókora ellentmondások terhelik, viszont meglepő, hogy mégis mennyire versenyképes, mint ahogy az övénél még sokkal szélsőségesebb gondolatrendszerek is nagyon versenyképesek olykor. Jó, erre lehet azt mondani, hogy ilyen elfogult sajtóval nem kunszt versenyképesnek maradni, de ez még nem válaszolja meg a kérdést, illetve akkor az a kérdés merül fel, hogy miért tudott Viktorunk idáig eljutni a sajtó maga alá gyűrésében. Mert lehet, hogy ügyesen politizált, meg bejött pár húzása, de az biztos, hogy ennyi kevés akkora sikerhez, mint amekkora őt érte.

Szóval honnan van akkor ilyen erő ebben az emberben? Egyáltalán benne van? Egyáltalán erő ez, vagy csak az a baj, hogy más erők még addig se jutnak el, ahová az övé eljut? Az utóbbi elég valószínűnek látszik. Mert lehet sírni meg ríni, de az kevés, tessék megtalálni azt a világos ellenpontot, amelyik helyreteszi, illetve leleplezi, mindenki előtt nyilvánvalóvá teszi azokat a zártságokat és azokat a torzulásokat, amelyek őt terhelik. Amíg viszont nincsenek ilyen ellenpontok, addig inkább azon kéne elgondolkodni, hogy mért olyan nehéz előhuzakodni velük. Mert az látszik, hogy nehéz, kutya nehéz, pedig ha annyira nyilvánvaló, hogy Orbán szemlélete torz, akkor igazából könnyűnek kéne lennie.

Orbán logikája torz, de sajnos még az övénél nagyságrendekkel nagyobb torzulásokra sincs értelmes válaszunk, és ez azért valamit jelent. Például azt, hogy a mi gondolkodásunk sem olyan patyolat fehér, mint amilyennek hinni szeretnénk. Hiszen ha patyolatfehér lenne, már rég túl kellett volna ragyognia a sötétséget, de egyelőre nem teszi. És innentől kezdve elég reménytelen dolog úgy hozzáállni a dolgokhoz, ahogy például a bejegyzés első mondatában említett indexes cikkek teszik.

A mai magyar szellemi értelmiség a szocialista rendszerben nőtt fel, amikor az ígéret földjét a Maria Hilfer strasse jelentette a drótkerítés másik oldalán, és ez a premissza olyan erősen dominálta a gondolkodásukat, hogy azóta sem tudták kiheverni. Teljesen egyértelmű volt, hogy a totalitárius rendszerek jelentik a poklot, a liberális nyugati demokrácia viszont maga a megtestesült mennyország, mert hát íme, mennyivel jobban él ott mindenki. Nagyon jó lenne, ha e felületes ítéletünk mellé végre komolyabb kérdőjeleket tennénk. És nem azért, mert a liberalizmusnak nincsenek értékei, hanem azért, mert amíg nem árnyaljuk a képeinket, addig csak elnagyolt, nem kimunkált, aránytalan, vagyis korrupt üzeneteket tudunk továbbítani, az pedig egy pillanat alatt képes kiváltani ellenkezést olyanokban, akik máshogyan vannak összerakva (mert bármilyen meglepő is, vannak ilyen emberek). Mondhatnám azt is, hogy amíg mi magunk fel nem növünk egy érettebb, árnyaltabb gondolkodáshoz, addig nem kell csodálkozni azon, hogy a másként gondolkodók sem teszik meg ezt, hiszen nincsenek is inspirálva rá, hiszen a sekéllyel szemben a sekély is teljesen megfelelő.

Az a baj, hogy egy csomó mindent teljesen evidensnek veszünk, olyan dolgokat, amelyek az evidenciától nagyon távol állnak, csak hát az utóbbiba úgy igazán belegondolni sokkal fárasztóbb. Evidensnek vesszük, hogy az az ország van előrébb, amelyikben magasabb a GDP. Evidensnek vesszük, hogy a világ előtt egyetlen lehetőség áll, termelni, termelni, termelni egyre többet, hiszen a népességünk egyre nő, és mindenkit el kell tartani valahogy (mondjuk ez így már önmagában is hazugság, hiszen senki sem a növekvő népesség eltartásának küldetéstudatával termel, illetve nagyon kevesen). Evidensnek vesszük, hogy a fejlett országokban élnek a fejlett emberek, és ezt ki is hirdetjük, utána meg csodálkozunk, hogy ez nem tetszik mindenkinek, és véleményüket úgy hozzák a tudomásunkra, hogy beleülnek egy kamionba és a tömeg közé hajtanak, mert más eszköz nincs a kezükben. Evidensnek vesszük, hogy amit csinálunk, az alapvetően jó, legfeljebb kisebb bajok vannak vele, de azokat majd kiigazítjuk, meg gonosz emberek körülöttünk, de őket meg majd lelőjük, vagy ha nem mi, akkor valaki más.

Szóval ezek az evidenciák elég kínosak, vagyis jó lenne már megszabadítani azokat ettől az evidens szófordulattól. Mert ha az sikerülne, akkor kérdésekké válnának, és a kérdéseken, illetve a válaszok irányába már el lehetne indulni, most viszont nem megyünk sehova, csak azt a látszatot keltjük, hogy már rég megérkeztünk. Ami bődületes hazugság. Egy bődületes hazugság meg bámulatosan zárt gondolkodásokat, bámulatosan szélsőséges véleményeket sem tud túlnőni, a harag pedig, amellyel a másik ellen fordulunk, ebben az esetben nem más, mint a saját tehetetlenségünk feletti fájdalomból fakadó üvöltés. Ezért mondom azt, hogy Orbánt tulajdonképpen a liberális értelmiség hozta létre, illetve a liberális értelmiségnek az a tunya és szellemtelen, igénytelen viselkedése, amellyel valameddig elmegy a gondolkodásban, de utána úgy csinál, mintha más már nem is létezne. Ez mondjuk pontosan ugyanaz szűkkeblűség, mint amelyik a vallásokat is sújtja, meg a különböző ideológiákat, amelyek mind hoztak valami újat először, de utána, amikor már nem akartak továbbnőni, csak a babérjaikon pihengetni, hatalmas pusztítást vittek végbe először a szellemi életben, utána pedig az anyagiban is legtöbbször. Nem tudom, mért kell azt gondolnunk, hogy a mi gondolkodásunk egy mákszemnyivel is nyitottabb, mint bárki másé volt a világtörténelem során, honnan van bátorságunk ennyire kitüntetni magunkat. Illetve lehet, hogy nyitottabb egy kicsit, de ha nem fejlődik, akkor úgy zárul be egy pillanat alatt, mint a kazánajtó, ha becsapja a huzat. Eljutottunk valameddig, jó, nem akarunk továbbmenni rossz. Annyira rossz, hogy attól az előző jóság is elfüstöl a másodperc tört része alatt. Azt hisszük, hogy az elsővel mindent elintéztünk egy életre, és ennek az elbizakodottságunknak köszönhetően nincsenek kérdések, és nincsenek távlatok se, amelyek felé menni lehetne, és állunk egy helyben mint a bálám szamara. És ha valami megakad magától, ha valaki nem vállalja el a menést a saját jószántából, akkor törvényszerűen adódnak körülötte olyan helyzetek, amelyek továbblökik, és minél nehezebben szánja rá magát valaki az indulásra, annál nagyobb áldozatot fognak követelni tőle azok a fránya kis események. Na, ez zajlik most, kérem szépen, feltaláltuk a spanyol viaszt, és utána leültünk fuvolázni, most pedig jön a vihar, amely tovább tessékel minket. Mert jó a spanyol viasz, de az élet nem a spanyol viasz feltalálásáig tart, utána is vannak még teendők. Talán ezt kéne lassan megérteni, mert akkor talán nem kéne olyan szörnyű tragédiáknak történni azért, hogy erre rádöbbentsenek minket. Uff, én beszóltam!

Elájulnánk, ha megtudnánk (és egy harmadik szemelvény is ugyanabból a levelezésből)

Van önmagában lévő valóság (ez nagyon fontos premissza) amelyet a különböző interpretációink - sajnos - meg sem közelítenek Pont az a dolgunk h ez egy kicsit változzék Egészen biztos vagyok abban h abból a kultúrából amelyben élünk emberi létünk nagyon alapvető összefüggéseinek egy tekintélyes részhalmaza hiányzik egyszerűen azért mert miközben bizonyos területeken hallatlan előretörést produkáltunk más területeken teljesen visszafejlődtünk (Megjegyzem h a szenvedés szerepének az értése is ilyen terület amely értetlenségből valóban következhet és sokszor következik is az a szélsőséges szenvedés imádat amelynek a veszélyére Te is figyelmeztetsz) Ezeknek az ellentmondásoknak az észlelése és az észlelések után a helyes létstratégiák megtalálása és azok következetes végigjárása nem feladata a civilizált embernek - mert a civilizációja ezt nem igényli - de feladata a szellemi embernek mert szellemi léte viszont nagyon is támasztja ezt a követelményt A civilizáció a kultúra a világrend amelyben felnőttünk nem a valóság az a valóságnak csak egy önmagában értelmezhetetlen szelete Ez persze nem csak a mi interpretációnkra igaz hanem valamennyire viszont pont azért kell szellemi értelemben kiszakadnunk a környezetünkből h ezzel szembesüljünk egy tágasabb vizualitással tekintsünk a világra és azokra a teendőkre amelyeket nem egy leszűkített értelmezés hanem a lét egésze vár tőlünk Ez az elszakadás pontosan az a személyiségfejlődés amely a népmesékben a különböző lehetetlen küldetésekre elküldött királyfikon és szegénylegényeken olyan jól megfigyelhetünk és amelynek hiányában kedveseik - nagyon helyesen -hallani sem akartak a velük való közösség vállalásáról Ez az elszakadás pontosan az a személyiségfejlődés amelyen a férfibeavatás során a fiatal indiánok is keresztül mentek viszont addig - nagyon helyesen - nem tekintették őket felnőtt embereknek Ez az elszakadás pont az amikor Keresztény János kivonult a sivatagba h sáskákon és vadmézen élve levetkőzze kultúra függő beidegződéseit reflexeit zártságait És egy nagyon kicsit én is ezt az elszakadást éltem át a Balatonnál két hete amikor olyat csináltam amihez korábban még hasonlót se és jutalmul egy új összetevőt kaptam odaállítottak a dobogóra a teljesítés után lefényképeztek és azt mondták nekem h látod Te ez is vagy még ha korábban nem is hitted volna Én is ezt mondom Neked nem csak az a két szatyor interpretáció vagy amelyet cipelsz mert vetted a boltban pénzért nem csak az a szellemi biztonságérzet vagy amelyet - jó civilizált emberhez méltó módon - megvettél azon az áron h egy csomó mindennek még a lehetőségét is kizártad az életedből sokkal sokkal több vagy mindnyájunkban olyan lehetőségek rejlenek még szinte érintetlenül h elájulnánk ha megtudnánk...

Civilizációnk (még egy szemelvény ugyanabból a levelezésből)

Azt kell észrevennünk h a civilizálódásunk nem egy egyértelmű fejlődési folyamat hanem egy olyan történet amelyben bizonyos fejlődések mellett ugyanolyan rendű visszafejlődések is lezajlottak Azt kell észrevennünk h elértünk valamit ugyan de rettenetes árat fizetünk az eredményeinkért mert miközben idáig eljutottunk annyi mindent borítottunk fel h iszonyat Ha ezt észrevesszük akkor rögtön értelmezhetővé válik egy csomó jelenség és kezd kirajzolódni a ránk váró teendők sora ha ezt nem vesszük észre marad a 3 m2-es telken való reménytelen toronyépítés vagyis az összeomlás rövid határidőn belül

Azt hittük h sárból lehet aranyat csinálni most meg kiderül h mégse Persze van fejlődés de az az ember egészen másmilyen belső fejlődése amely ezzel a külső fejlődéssel sok tekintetben ellentétes Például az előbbi nem egyenes vonalú ciklusokon önmagába visszatérő körfolyamatokon közeledések és távolodások folyamatos váltakozásán keresztül zajlik úgy mint a kilégzések és a belégzések végtelen sora vagy úgy mint a csillagok járása de ez csak két példa a százezerből Ha nem kapcsolunk időben a civilizációnk is csak egy ilyen körfolyamatba fog beilleszkedni amely felnövekedett nyárba fordult aztán őszbe és télbe h olyan tanulságokat hagyjon hátra amelyeket kisebb kataklizmák hatására mi most egyelőre nem vagyunk hajlandók észrevenni és amelyek nyomán majd megszülethet valami új más ami a lét logikájával egy mákszemnyivel jobban harmonizál mint amennyire nekünk sikerült harmonizálni vele Nem tudom mi mindennek kell elpusztulnia ahhoz h ez az értés előálljon de azért remélem h egy két dolog megmenekül Hogy mennyi az csak rajtunk múlik Minden önként vállalt szellemi fejlődés kivált egy olyat amelyet készség hiányában valamilyen áldozatnak kell kikényszerítenie Vagyis van értelme két fűszálat is egymásra tenni akár ha attól jobb emberek leszünk Mert ha mi jobb emberek leszünk itt és most akkor növekszik az értés tőlünk vagyis egy kataklizmának valahol valamikor nem kell megtörténnie Ezek azok a távlatos gondolkodások amelyekre véleményem szerint nagyon nagy szükség van ez az az út amely egy szellemi lényhez valóban méltó Reális tiszta képet alkotni egy rendszerről elfogódottságok nélkül vagyis kívülről és szabadon szemlélve azt és nem a rendszer saját szempontrendszere szerint amely szükségszerűen zárt sőt manipulatív...

A világ, amelyben élünk, a világ, amely bennünk él (szemelvények egy levelezésből)

Nincsenek szent tehenek amelyeket leborulva imádhatnánk Eddig azt hittük hogy vannak a biztonság kedvéért illetve h mindenkit megnyugtassunk elneveztük azokat evidenciáknak de most szép lassan mindegyikről kiderül h csak a szemünk káprázott sőt az is kiderül h pont a szemünk káprázása miatt kerültünk ekkora szarba illetve azért mert a káprázatot valóságnak tekintettük Vagyis egy dolgot biztos nem szabad csinálni: vetíteni tovább Nincsenek szent tehenek ezt nyugodtan szépen el kell fogadni és abban a térben amely így hirtelen megszabadul egy csomó felesleges állattól amely hirtelen kiürül olyan üressé válik mint a sivatag el kell indulni egy új egy soha nem tapasztalt plasztikusságú egy áttetsző fényes lét felé Ez a dolgunk ettől leszünk jobbak ettől lesz jobb a világ ez az egyetlen út a továbbélés felé Mert aki egy vad hajnalon arra ébred h minden összeomlott s elindul mint kísértet kis holmiját elhagyja jóformán meztelen annak szép könnyűléptű szívében megterem a szelíd és tűnődő kevés szavú alázat az másról szól ha lázad nem önnön érdekéről az már egy messze fénylő szabad jövő felé tör Neked se először írom ezt le Mert a másik lehetőség az h megvárjuk amíg tényleg összeomlik és csak akkor tesszük meg ezeket a felismeréseket Harmadik forgatókönyv nem létezik...

Nem a civilizáció ellen beszélek hanem azt mondom h ami itt van az nem civilizáció Egy civilizációban az emberek felelősséggel vannak jelen saját életük összes dimenziójában tudják h az emberi mivoltukból adódó összetartozás előbbre való minden megkülönböztetésnél nem lövik ki magukat egy irányba nem szakadnak ki alapvető realitásokból nem eregetnek palackba nem visszaimádkozható szellemeket megküzdik azt a harcukat amelytől érett felnőttekké válnak és főleg nem felejtik el soha h a körülöttünk lévő világ nem csupán anyagi de személyes illetve a lehető legszemélyesebb valóság és állandóan azon vannak h a találkozás ezzel a személyes valósággal bekövetkezzék Ezek a civilizáció ismertető jegyei és amíg meg nem jelennek látható módon addig ne mondjuk magunkat civilizált embereknek mert addig csak egy atommeghajtású csőcselék vagyunk akiket az emberi létezés terében bármelyik kőkorszaki horda meghalad...

Mert az a komoly sejtésem van h a kultúránkból olyan mértékben hiányoznak a szellemi rend bizonyos alapvető elemei h amiatt ennek a csodálatos fejlett világnak a fenntarthatósága mellé igen nagy kérdőjelek kerülnek Vagyis jobb lesz észrevenni ezeket a hiányokat addig amíg nem késő viszont azt felmérni h egy rendszer egy másik nagyobb rendszerbe mennyire vagy mennyire nem illeszkedik bentről a kis rendszerből nézve teljes képtelenség ugyanúgy ahogy képtelen megérteni az időjárást az aki soha nem megy ki szabad levegőre Vagyis ki kell menni a pusztába és pusztai répát kell majszolni nem városit Ha ezt a követelményt nem vesszük figyelembe soha nem fogunk kilátni a zártságainkból és itt a szemünk előtt fog elpusztulni minden és még annyi vigaszunk se lesz h tettünk ellene valamit Ha tízezer linket küldesz mindenféle nagy tudású emberekről ha az összes művüket elolvasod és bekattan az agyad mert annyit gondolkodsz róluk hogy őrület akkor sem fogsz közelebb kerülni pusztán attól a falakon túl elterülő vidékekhez pedig a legnagyobb szükség most arra lenne Meg kell találnunk h hol kezdődnek a kifelé vezető utak és menni kell rajtuk ki a vadonba Ha szereted ha értékeled ha kedves Neked ez a kultúra akkor egyetlen egyet tehetsz hogy ott hagyod Ahogy a szegény legény is elhagyja a kedvesét és elmegy világgá pedig éppen hogy csak beleszeretett abba a lányba Ezek nagyon fontos dolgok és tényleg ahhoz a szellemi rendhez tartoznak amelynek jó része fehér folt bennünk még mindig első sorban azért mert a környezetünk inkább gátolt mint sem h segített volna nekünk abban h megértsünk belőle bármit is Tudni h van más is mint ezek a vetített díszletek ezek a zárt gondolkodások és akarni kitörni innen Ez minden ez a legtöbb most minden valóban szellemi ember első számú feladata ez Hajrá! Várok Rád a nagy semmi kellős közepén mégse hozzál répát mert még rosszat hoznál majd találunk vagy hullik az égből :-)...

Lemondani természetes emberi alapvetésekről a nagyobb biztonságért? Ez jelenti azt h civilizált emberek vagyunk? De hát pont ez nem működik! Pont ettől vagyunk most akkora kakiban h ki sem látszunk belőle! Pont ez a válasz nem válasz! Pont ettől kell eltávolodni ha akarunk még valamit a földön pont hogy bele kell menni egy csomó olyan veszélybe amely elől több száz éve menekülünk mert pont az emberi valónk sérül azáltal h eladjuk a lelkünket a biztonságért! Itt van az egyik legnagyobb ellentmondás az emberben van bennünk van és pont ennek a következménye az összes nyűg az összes betegség a populizmus terjedése a terrorizmus terjedése minden keserves és szerencsétlen kifejlet mert a gyökere sem tiszta mert a gyökerénél olyan emberek vannak akiknek fontosabb volt a fűtött szoba mint a saját becsületük és ezt nem merjük kimondani inkább handabandázunk össze-vissza és mutogatunk fűre fára meg egymásra ahelyett h beismernénk az alapbajt beismernénk h ez az egész azért működésképtelen mert esélye sincs arra h másmilyen legyen mert nem itt-ott gáz hanem velejéig és alapjaiban van megterhelve egy hatalmas ellentmondással azzal h amíg egy síkon úgy megvilágosodtunk mint az atomvillanás egy másik síkon gyáva beszari alakok maradtunk...

Igen azt hiszem ez a vége Megérteni ismét h sárból nem lehet aranyat csinálni úgy h közben senkivel semmi lényeges nem történik Modern világunk néhány vetülete egész szép más vetületei viszont borzalmasan nyomorúságos képet mutatnak Az a hallatlan technológiai sőt társadalmi "fejlődés" nem ingyen jött millió dolgot áldoztunk be érte és a millióban sajnos van sok százezer olyan is amelyet bizony nem lett volna szabad beáldozni az abból fakadó előnyök ellenére sem És ezek a hibáink - főleg amíg nem ismerjük be azokat - mérgeznek mindent és olyan bajokat generálnak amelyek megoldására semmilyen segédmegoldás sem létezik Kerülőutas erőfeszítéseink terméketlensége jól mutatja azt amiről beszélek mégsem merjük kimondani h a csillogás nagy része illúzió mert szép igen de közben az emberség az emberi lét legalapvetőbb összefüggései merültek feledésbe és ez a folyamat még most is tart sőt az üteme egyre gyorsul Nem az a legnagyobb baj h a környezetünket beszennyeztük a legnagyobb baj az h a tudatunk és a lelkivilágunk is szennyezetté vált mert a tudatszennyezésünkből és a lélek szennyezésünkből fakad minden egyéb például a környezetszennyezés is Ezért torz bárkit is hibáztatni személyesen és nagyon nem javaslom h a problémákat bizonyos kitüntetett szerepű emberek viselkedésében lássuk és / vagy láttassuk illetve a problémáinkat az ő kitüntetett szerepből való kiebrudalásukkal próbáljuk elérni Mert a probléma soha nem egy ember hanem az a hasadás amely annyi szerepjátszót nevel ki magából h ha minden nap lelőnénk közülük egyet akkor sem fogynának el soha A probléma nem X és nem Y a probléma az h ennek a civilizációnak a gyökerénél egy csomó minden nem tiszta és messze nem csak X vagy Y miatt mert nincs köztünk senki aki ehhez a nem tisztasághoz ne adakozott volna bőséggel A gond az h ennek a civilizációnak a gyökere nagyon problémás és ezért aztán van mit meglovagolnia annak akinek éppen lovagolni támad kedve És ezt a problémásságot például - ha nem is tudják megfogalmazni - a barbár arabok is nagyon jól érzik amikor olyan rettenetes gyűlölettel fordulnak minden ellen aminek a legkisebb köze van a "civilizált" világhoz És azért nem tudunk kezdeni velük semmit mert magunkkal nem tudunk mit kezdeni azért nem tudunk föléjük kerekedni semmilyen értelemben sem mert sajnos van egy kis igazság abban ami miatt támadnak minket Majd ha a fejlett világ ezt ki tudja mondani és az abból fakadó következtetéseket le tudja szűrni akkor talán lesz egy kis esély arra h ez a kérdés megoldódjék Mert addig nem addig csak embereket lehet irtani de annak a fájdalmát és nyomorúságát az áldozatok szerettei és követői tovább fogják vinni magukban és valahol valahogyan mindnyájunk boldogtalanságára az a fájdalom majd ki fog törni belőlük Mint ahogy kis hazánkban is kitör a fájdalom azokból akik keserűségükben olyan emberekre adják a voksukat akiket Te vagy én nem szívesen látnánk a hatalomban Mert nekik is van igazuk mert az igazság nem egydimenziós mert egy igazságdimenzióval semmit nem lehet csinálni csak elfedni a másik húszat Elfedni azt h egy ellentmondásokkal agyonterhelt civilizációban élünk és elfedni azt h erről mindnyájan egyformán tehetünk Elfedni a közös érintettséget a közös bűnt és a közös felelősséget és helyette hazudni egy óriásit mindenféle szép látszatok kedvéért És aztán csodálkozni h nem jön ki belőle semmi...

Talán

Agyhalott
kormányzati köröktől

Megoldást várni esztelenség,

Ott, ahol a teljesítményeket sorolják,

És a szent teheneket etetik,

Maradni nincs okom

Répát majszolni
Nagy büdös semmik közepén,

Az is jobb, mint hazugság lepkéket eregetni

A papírhajtogatós szakköri
Foglalkozásokon

Tényleg nehéz úgy beszélni,

Hogy nem áll velem szóba szinte senki,

De azért nyílnak csatornák mindig,

Igaz, legtöbbször fájdalmasak

Fájdalmasak, de az nem számít,

Mert tudom nagyon jól, hogy nem én fájok,

Tudom, hogy az a maró, égető kín rajtam nem én vagyok,
Hisz az a világ fájdalma csak...

A világ fájdalma, amelyben összeér,

A koldus és a gazdag, a szolga és az úr,
A fehér, a néger, a latin, a kínai, a pápua és az inka...

Mert amíg mindenki egyformán üvölt,

Addig én vagyok Te, és Te vagy én,

S ő van Ti, és Ti vagytok ő, és ebben a nagy
Síró, üvöltő személyes névmás összeolvadásban
Megmenekülhet talán a föld

Konkrét ügyek (levélrészlet)

Nincsenek konkrét ügyek

ÉLŐ EMBEREK vannak akik egyszer talán meg fogják érteni h feladatuk a találkozás és nem a konkrét ügyekkel való foglalkozás Mert az elsőből kinő a szükséges második is de a másodikból nem nő ki semmi

ÉLŐ EMBEREK vannak akikhez képest a konkrét ügyek siralmasan sivárak semmitmondóak és értelmetlenek és amíg a másodikra figyelünk az első helyett addig minden adottságunkat és minden időnket lapáttal szórjuk bele egy feneketlen gödörbe

ÉLŐ EMBEREK vannak akikkel kapcsolatba kerülni sokkal nehezebb mint konkrét ügyeket megoldani de nekünk mégis az előbbi a dolgunk és nem menekülhetünk a másodikhoz bármennyire is csábító az Mert az első helyett a másodikkal való foglalkozástól minden el fog pusztulni körülöttünk egy pillanat alatt hiszen nem arra születtünk nem az a feladatunk soha senki nem szánta nekünk az utóbbit

A konkrét ügyekkel való foglalkozás abból a káprázatból fakad h a világban nincs szellemi rend és minden amit valaki kitalál és jól esik az egójának helyénvaló A konkrét ügyekkel való foglalkozás nem a személyiségünket hanem csupán néhány felszínes képességünket aknázza ki Az ÉLŐ EMBEREKKEL való találkozásaink viszont egész lényünket megmozgatják átalakítanak minket belső energiáinkat felszabadítják szárnyakad adnak nekünk

Ennek az egész civilizációnak az összes baja attól van h évszázadok óta konkrét ügyeken görcsölünk és közben nem csak az embertársaink de még önmagunk mellett is gyorsvonati sebességgel száguldunk el Az összes bajunknak ez a gyökere és egész biztos h nem fog semmi lényegesen megváltozni addig amíg ezt nem tesszük rendbe illetve dehogynem minden és nagyon hamar sokkal rosszabb lesz

Erről beszéltek a próféták tele szájjal erről tanított az összes valamire való szellemi ember és ez kristályosodik ki olyan gyönyörűen és olyan tisztán az evangéliumban ahogy sehol másutt se talán Ezt keni el szét mindenki aki hamis hazug hierarchiákat állítva a farokkal csóváltatja a kutyát ezt keni szét mindenki aki ügyeskedik és közben rohan bele a hegybe ezt a szellemi rendet amely nélkül semmire nem lesz minimális esélyünk se akárhány diktátort kergetünk el és akárhány népet szabadítunk fel és akármekkora technológiai fejlődést is produkálunk Ezért nem foglalkozott Jézus sem a konkrét ügyekkel egyetlen konkrét ügyet nem oldott meg Jézus élő emberekkel találkozott egész élete mély megrázó felkavaró vagyis valódi találkozások végtelen sorozata volt és most van egy Egyház amelyik ebből semmit nem ért és konkrét ügyeket old meg ahelyett h találkozni akarna bárkivel is stb stb stb A legfontosabb a legalapvetőbb szálat felejtjük el áldozzuk fel szakítjuk szét az ügyeink sikeréért komolyan mondom h én még ilyen bolond emberiséget nem láttam sehol...

Farkastörvények

Nem érdemes ügyet csinálni ebből

Mi emberek nagyon egyformák vagyunk 

Alig vannak köztünk különbségek

A száraz széltől
Te ugyanúgy eltikkadsz mint én

Az esőben mindketten ugyanúgy ázunk

Ha pedig valaki benzinnel locsol

És utána meggyújt minket

Te is égsz és én is égek

Egy szál nevelt fel mindannyiunkat

Egy vérből valóak vagyunk akár a farkasok

Ők még ismerték nagyon jól az összetartozásukat

Viszont mi először megkülönböztetünk
Nálunk már eltűnik a lényeg

Nálunk a különbségtétel már fontosabb
Mint az ami - ha akarnánk - összekötne minket

Fontosabb mint az a régi az az üvöltő ősi falka ösztön

Kohéziós erőinket mind eladtuk átírtuk a rendet

S az újban már nincsenek farkastörvények!

Modern Robinson

Egy nagyon mély gödörben voltam
Ahol szomorú dolgok történtek
Ám egyszer csak valaki jött
Fogalmam sincs h honnan
Fogalmam sincs h hogyan
De valahogy mégis betoppant
Nevezhetjük úgy is hogy Péntek

Most már nem vagyok egyedül
Ketten élünk itt a világ végén
De az is lehet h ez a lakatlan sziget
Inkább az eleje a világnak és nem a vége
A látóhatáron hajók sorakoznak
De én még bizonytalan vagyok
Mert megmenekülni persze jó
Csak azt nem tudom h elég-e

Egy beszélgetés margójára

Hogy a világban bizonyos pozitívnak is mondható trendek ellenében nagyon komoly veszélyek sőt fenyegetettségek halmozódnak fel folyamatosan és már nagyon régóta az szinte biztosra vehető Ezeknek a veszélyeknek fenyegetettségeknek a valódi súlyát csak azért nem érzékeljük mert az a közeg amelyben felnőttünk blokkolta bennünk az érzékelés elsajátításához szükséges személyiségfejlődési folyamatokat Ha ezek a folyamatok valakiben valami miatt később mégis lejátszódnak akkor teljesen természetesen adódik h az illető utána elkezd kérdéseket feltenni majd elindul a válaszok felé vezető úton is illetve ebben az esetben ez az egyetlen normális emberi reakció Teljesen természetes az is amiben egyet is értünk h az út belülről kifelé vezet hiszen az ember belvilága hozza létre a külvilágot és nem fordítva Hiszen az ember autonóm alkotó szellemi lény és nem csak a környezete délibábja Ebből az orientációból azonban nem következik olyan magatartás amely a külvilág jelenségeit nem tekinti és azok értelmezésétől elzárkózik hiszen a külvilág jelenségeinek értelmezésére irányuló vágyunk és önmagunk megismerésének vágya teljesen együtt dolgozik és teljesen egymást erősíti Ahogy nincs a világ megismerése önmagunk megismerése nélkül úgy nincs önmagunk megismerése sem a világ megismerése nélkül Mert az ember a világban van a világ pedig őbenne Ez a ying-yang nagyon fontos mert pólustalan térben nincs feszültség nincs szikra nincs igazi inspiráció felhajtóerő és ott ahol hiányzik a felhajtóerő senki sem fog falak felett átrepülni A belső világ önmagában pólustalan erőtlen nem repít eléggé Létfontosságúak azok az ütközések amelyek a belülről kifelé haladó vándort állandóan érik mert pont az ütközések csiszolják a személyiségét tisztítják az értését pont az ütközésekből meríthet további impulzusokat haladásához illetve azért is mert az ütközések keltik azokat a vivőhullámokat amelyeken bent elvégzett szellemi erőfeszítése a külvilág felé közvetítődik Szóval én azt gondolom h a jelenségek felé fordulás nem megvetendő sőt teljesen helyénvaló ha az nem egy belső elmozdulás elől való menekülés hanem pont a belső elmozdulás szerves része (Mert ellenkező estben tényleg oltári hazugság) Viszont közben azt sem szabad elfelejteni h mindezeket egy férfi látja és írja le így A nő máshogy és másra van összerakva és ezeket a különbségeket nagyon nem szabad összemosni Mert az is ying-yang és pólus h férfi meg nő Mert az ő értett elfogadott és egymásért vállalt egymás ellen feszülésük ugyanúgy nagyon kell a repüléshez mint az összes többi erőpár...

Belegyalogoltam (levélrészlet)

Kicsit belegyalogoltam a lelkivilágodba? Kicsit szándékos volt Mért kéne az embernek komoly kihívásokat keresnie ha már anélkül is nagyon jól tudja h mi dolga van ebben a világban? Csak azért mert nem tudja Csak azért mert az ember a dolgát nem tudja kigondolni logikusan levezetni kikövetkeztetni csak azért mert millió olyan ránk táplált program fut mindannyiunkon amely úgy árnyékol úgy takar ki teljes létdimenziókat h amíg nem dől össze valami nagyon bennünk addig annak a közelgő borulásnak a legkisebb előjelét sem érzékeljük meg egyáltalán semmi lényegeset Csak azért mert ilyen az ember és minél európaibb annál inkább ilyen A gondolkodásunk a szemléletünk olyan aránytalanságokkal van megterhelve amely a józan eszünket is elveszi sokszor és az így képződő zártságainkból kilépni nem egy babazsúr utáni tavaszi sétához hasonló Amit az elmúlt 9 évben megtanultam az csak annyi h a pokoljárásokat nem lehet elkerülni illetve aki férfi létére megpróbálkozik vele az szomorú véget ér teljesen függetlenül attól h egyes részterületeken mennyire sikeres Bele kell menni a viharok sűrűjébe oda ahol minden recseg-ropog oda ahol nem lehet tudni h mi lesz mert a vihar lefolyása tökéletesen előrejelezhetetlen el kell indulni teljesen ködbe vesző utakon el kell tölteni 10 évet egy albérletben úgy h soha nem tudod ki kell-e még fizetni a következő havi bérleti díjat is szerelmesnek kell lenni valakibe akit 3 éve nem is láttál ki kell találni h körbe akarod futni a Balatont és amikor már egész jól megy a felkészülés és túl biztonságossá kezd válni az egész akkor el kell fogadni egy brazil felkérést hogy egy újabb jókora kockázattal kelljen számolnod Levelezni kell emberekkel azért h szikrázzon a levegő legyen feszültség legyen inspiráció legyen esemény valódi történés harc h egy pillanatig se legyen nyugta senkinek mert az életünket nem arra kaptuk h szép nyugodtan belesüppedjünk egy álomba hanem arra h nap mint nap kicibáljanak belőlünk valamit azok az ellentmondások amelyek körülöttünk dúlnak és amelyek nélkül egyszerűen semmi se történne velünk Férfiként ez a dolgod a viharok a megpróbáltatások azoktól majd tisztulni fogsz adj hálát értük mert nélkülük semmi se lenne Belőled Adj hálát ezért a magyar valóságért amely rendkívül inspiratív és amely rettentően fontos szembesülésekig álarc letépésekig tud elvinni Téged is Ne annak örülj h van egy kis klikk aki kényeztet mert mindent pont ugyanúgy gondol mint Te annak örülj h van Körülötedd 9,9 millió aki egész máshogy gondolkodik és akiknek a puszta léte hatalmas feladatok elé állít Téged is  minden nap Szép a napsütés de a folyamatos jó időnél kevés unalmasabb dolog van különösen akkor amikor a délibáboknak közük sincs a valósághoz Tépett ázott sebzett harcos legyél olyan aki a saját gyengeségeibe rokkant bele de aztán felállt és most továbbmegy Boruljon össze Benned az a káprázat amely csak azért kell Neked h a saját kis szerencsétlenségeid ki ne derüljenek Boruljon össze Benned ez a férfiatlan vihartalan lét minden amit azért építettél fel h legyen hová behúzódnod a bajok elöl Nincs fedezék bajok vannak el kell veszni bennük zuhanni kell a semmibe különben nem esünk át soha azoknak a falaknak a másik oldalára amelyekkel életünk első felében szép szorgalmasan körülbástyáztuk magunkat A legnagyobb kísértés h az ember túl kevéssel beéri mondja Thomas Merton Ne akard Te se!

Az h írsz egy könyvet vagy festesz egy képet szellemi teljesítmény és nem is utolsó de a szellemi teljesítmények koordináta rendszere sok dimenziós van benne még legalább 25 irány és az embernek a 25-ből a lehető legtöbbet be kell járnia Kell mert az egydimenziós ember csak egy egydimenziós világot épít egy olyan borulékony és olyan sérülékeny világot h az sírnivaló egy olyat amellyel épp most nézünk szembe nagyjából tehetetlenül Az európai fejlődés kiváltójaként gyakran szóba kerül a vonal idő az az időkép amely egy egyenes mentén rendezi az eseményeket szemben a keleti gondolkodás köridő képével Hát igen talán itt van az egydimenziósságunk gyökere amely űrrakétákat lő ki az égbe de fenntartható alapot a fejlődéséhez képtelen kiküzdeni magából A vágyait a kőolaját az éghajlatát az emberségét úgy égeti el pillanatok alatt mint egy rossz szerető akinek egyetlen érzéke van és túl akar lenni mindenen gyorsan h utána az az egy se nyomassza Ennek kell ellenpont és ennek nincs más ellenpontja mint a próféták hite Radnóti hite a Déli sarkot felfedező Scott hite (nálam ő nyerte az Amudsen-Scott párbajt) a perzsákat tönkreverő Leonidasz hite a világot megváltó Jézus hite Vagy ilyen emberek leszünk vagy nem leszünk emberek Vagy elindulunk egyszerre húsz irányba vagy nem indulunk el sehova Két irányt hozzávenni a mostani egyhez kevés tízet húszat sokat kell Harcolni égni elporladni kell ahogy azt a sorsunk várja tőlünk Ha megtesszük leszünk valakik nyomot hagyunk ha nem hiába éltünk és az általános tűzvészben majd a festményeink a könyveink a kottáink és a blogjaink is elégnek menthetetlenül Egyelőre ennyi mert mennem kell futni...

Csere

A Jóisten elvette tőlem azt, amit élveztem, de nem volt igaz, és megajándékozott azzal, ami nehéz, de legalább valódi.

Visszafordulni

Ezért nem tudok mit kezdeni a vallásokkal, az ideológiákkal, a filozófiákkal, a szellemi iskolákkal, a klubokkal és a bélyeggyűjtő szakkörökkel! Mert mindegyik felépít a tagjai számára egy fogalomrendszert, egy formavilágot, hogy tudjanak abban gyönyörködni, és még csak véletlenül se kelljen elindulniuk azoknak a folyamatoknak a megértése felé, amelyek minden emberben személyesen és egyedi módon szeretnének lejátszódni. Minden okos azt hiszi, hogy ő aztán sínen van, és tényleg, csak a satuféket nem tudja kioldani, amely a haladást lehetővé tenné. Illetve tudja, mert halad, de csak egy irányban, a kötött pályán, egy kiválasztott igazság morzsát addig hegyezgetve, amíg bele nem törik a bicskája vagy a hegy a hegyezőbe, vagy amíg a ceruzája el nem kopik egészen, és akkor aztán néz, mint a kerengő dervis a lerobbant elektromos rollerére. Fontosabb nekünk, hogy felmutassunk valami olyat, amivel lehet villogni, ami a külvilág szemében tesz fontossá minket, mint hogy a magunkkal, egymással, a világ egészével való találkozásunk létrejöjjön. Fontosabb nekünk, hogy ott legyünk, ahol semmi szükség nincs ránk, mert minden ugyanúgy zajlana le nélkülünk is, mint, hogy akár csak gondoljunk a sablonokról való leválásra, a mi saját kis egyszer volt, hol nem volt, illetve soha többet nem lesz személyes és egyedi kibontakozásunk szolgálatára. Borzasztó, hogy mekkora falak épülnek fel ezekben a kényszerű követésekben, mekkora szellemi energiák halnak el, maradnak tökéletesen kiaknázhatatlanok így. Borzasztó, hogy ezekben a koagulációkban, hogy válik nyúlóssá, ragadóssá a mozgástér, az, aminek tágasnak és levegősnek kéne maradnia, úgy csomósodik össze, mint a csiriz, és úgy ragaszt oda mindenkit a földhöz, hogy utána spaklival sem lehet felkaparni minket. Borzasztó, borzasztó, borzasztó, nem tudok rá jobb szót, borzasztó az az oltári bénázás is, amely adódik belőle, és borzasztó az a nagy rakás szerencsétlenség, amely a bénázásunk következtében az életterünk minden létező síkján borítja a kibontakozásunkat pusztán azért, mert a legfontosabbat ki akarjuk iktatni, és utána, hogy a csalás ki ne derüljön, és a pódium mégse maradjon üresen, mindenféle majmokat állítunk ki, és érdekes mutatványokat végzünk velük a közönség szórakoztatására.

Azt hiszem, hogy a modern ember lényegében egy dolgot nem tud: visszafordulni. Sajnos, mert anélkül nem fog eljutni sehová, illetve minél messzebbre megy el, annál fájdalmasabb lesz a visszaút, amikor majd végképp elkerülhetetlenné válik. A világban körfolyamatok vannak, az évszakok váltakoznak, a bolygók keringenek, a galaxisok is keringenek, porból vagyunk és porba térünk, de addig is úgy élünk, hogy a belégzéseink végtelen hosszú sorozatban váltogatják a kilégzéseinket, a szelíd fejlődés elengedhetetlen kelléke a ciklikusság, csak mi, agyalágyult huszonegyedik századi emberek hisszük azt, hogy megélhetünk visszatérések, például a gyökereinkhez, a szellemi alaprendhez való visszatérés, a személyessel való találkozás, magunk felfedezése nélkül. Hisszük és hasítunk bele az éjszakába, és olyan tornyokat építünk, hogy beleremeg a gyomrunk, és miközben megmásszuk azokat a tornyokat, úgy távolodunk el a realitásoktól, ahogy a fekete lyuk távolodik el a csillag fényes ragyogásától.

Vigyázz ember, vigyázz, mert ha Te nem vigyázol, senki sem fog vigyázni Rád. Van ez a bolygó, élünk rajta hétmilliárdan, és ha kinyírjuk egymást ennek a gyönyörű földi életnek vége lesz, és a Föld úgy fog tovább bolyongani pályáján a kozmikus idők végezetéig, ahogy egy üres villamos bolyong, a kihalt Józsefvárosban a rekord hideg téli éjszaka kellős közepén. Márpedig ha nem jutunk el oda, hogy észrevegyük magunkat is a sok jelmez mögött, a ránk folyamatosan rakódó virtualitás hegyek alatt, akkor valahogyan ki fogjuk nyírni egymást, illetve ki fogjuk nyírni az ember földi létet. Lehet, hogy nem szó szerint, lehet, hogy csak úgy, hogy mindenkinek az agyát szétbombázzuk a hazugságokkal, a rendszer konformitás végett mindenkit annyira elhülyítünk, hogy eszébe se jusson másra gondolni, mint a hivatalos ukászra, a termelj, fogyassz, igazodj követelményre, amelyet úgy hintenek el a minden más lehetőséget kizáró, meg sem említő propaganda hadjáratok, hogy az embernek felfordul tőle a gyomra. És akkor azon csodálkozunk, hogy van populizmus, van Trump, Orbán, Putyin, Erdogan, vannak jobbos szélsőségek, vannak neonáci térnyerések meg van Iszlám Állam, persze, hogy vannak és lesznek is, mert ezek mind következmények, minden jobbra borulás balra borulásból táplálkozik, semmi sem lesz magától, csak az egyiket szeretjük észrevenni, a másikat meg nem, mert kínos tanulságok fakadnának belőle ránk nézve, mert kiderülne, hogy csak belemenekültünk egy csatornába, hogy ne kelljen valódi szellemi munkát végezni, kiderülne, hogy személyes életünk kibontakoztatása, a viharaink átélése, a falak, a kihívások megküzdése helyett kerestünk egy kényelmes kis fészket, amelybe bevackolhattuk magunkat, és onnan kukorékolhattunk. Sokféle halál van, sokféleképpen lehet elpusztulni, nem csak az életbe, a halálba is sok út vezet. Vigyázz ember, hogy el ne tévedj, vigyázz, hogy éberségedet ki ne oltsák a hamis próféták, vigyázz, mert úgy nyüzsögnek, mint a hangyaboly, rengetegen vannak, annyian, hogy nem is hinnéd, és csak ezért, csak a nem hited miatt nem veszed észre őket...

Még két vers a futás előtt

A folyamatok elvittek oda, ahol még soha sem jártam,
Ez lesz az első férfivá avatás az életemben, az első próba,
Mert nekem még nem volt ilyen keresztre feszítős fajta,
Nem a futás, hanem az analógiák miatt nehéz,
Amelyek az elmúlt sok év során a futáshoz szövődtek...
Papírvékonyságú a fal, négy nap talán elég lesz keresztül szaladni rajta

A folyamatok elvittek oda, ahol még semmit és senkit sem ismerek,
Az első erdő, az első boszorkány, akit nekem kell jó tündérré változtatnom,
Az első tűzokádó sárkány, az első tenger, az első igazi átkelés,
És az első aranyhal is, ki unszol majd, hogy kérjek,
De nekem nincs három kívánságom, csak egy:
A kiindulási pontra négy nap alatt
Valahogy visszaérjek

--------------------------------

Találni egy finom egyensúlyt

Melyben valami megszülethet

Maholnap fellelni azt a partot

Ahol a tenger hullámot vethet

Megfutni azt a pályát

Amelyik önmagába zárul

Megszenvedni azt a próbát

Mely rólunk mindent elárul

Megtalálni azt a tavat

Amelyben tavasz tündérek élnek

És megtalálni azt a tündért...

Véget vetni a télnek

Abnormális

Abnormális dolog az, ha valaki soha semmilyen őrültséget sem csinál.

Versek futás előtt

Óvakodj attól az igazságtól amelyik mindenütt meg akar állni
Óvakodj attól az embertől aki nem elbukva akar naggyá válni

Az igazság ha igazság nem áll hanem úton halad
S az ember ha ember vele mozdul sőt ha kell szalad

--------------------------------------

A világ tenger hullámzó tündöklő létözön de a perceket mégis egyesével kell élni
Idő azért van hogy minden cseppjébe külön-külön merüljünk... túlzottan egyiktől sem kell félni

--------------------------------------

4 nap és 196 km,
Jaj, indulni kell hamar,
Olyan ez, mint az élet egésze,
Végigszenvedni nem lehet,
Élvezni kell, ha fáj is,
Akkor is,
Ha szívedbe mar

--------------------------------------

A rosszat nem lehet direktbe támadni,
Az ember ahhoz kevés,
Lepattan róla, mint falra szórt kavics,
Ne kímélj semmit, főleg magadat ne,
Először számold fel a régit,
Utána építs újat,
De soha, soha ne javíts!

A rosszat nem lehet direktbe támadni,
De a tetőt el lehet bontani felőle,
Magad vagy hozzá a szekerce, a balta!
Új ház kell, az előző javított kiadása édes kevés,
Új ház kell, s benne új tűz, hogy a régi, a rossz anyag
Égjen el gyorsan - minél gyorsabban - rajta

Egy komoly ember íróasztala

Egy komoly ember íróasztalán az alábbi tárgyak feltétlenül megtalálhatóak:

• Hordozható számítógép bekapcsolva, hozzá egér kopott egérpadon
• Post-it lap fontos telefonszámmal
• Jegyzetfüzet (fejjel lefelé)
• Karóra (TIMEX)
• Aprópénz
• Pálinka (panyolai)
• A tartalék kerékpárlakat kulcsa
• Gyertyák, lehetőleg valódi méhviaszból
• Tollak (sárga) bögrében, többségük legyen kifogyott vagy beszáradt állapotú
• Elolvasásra váró könyvek (a Micimackó legyen köztük)
• Megnézésre váró DVD-k
• Meghallgatásra váró CD-k
• Néhány hűtőmágnes és egy valódi tollas labda
• Néhány boríték és körülbelül ugyanannyi ceruzaelem
• Egy zsebszámológép és egy mobiltelefonokhoz használható külső akku
• Legalább egy mobil internetes kütyü, de inkább kettő 
• Az Erzsébet kártya PIN kódját tartalmazó papír
• Némi vitamin, például akciós Magne-B6
• Szemüvegtörlő kendők
• Monitor tisztító folyadék kupak nélküli palackban
• Philips gyártmányú ledes zseblámpa
• Portugál <<>> magyar útiszótár
• Elektromos fogkefe

Meneküléseink

Bárki bármit állít vagy foglalja el magát bármivel lehet rá azt mondani h csak vetítés hárítás sztereotípia és igen legtöbbször és leginkább tényleg az mert az ember a legjobban a határtalanság érzésétől fél és mindent elkövet h elkerülje és aki az ellenkezőjére esküszik az sem kivétel szánalmasak a kísérletek amelyek során valaki a szűkössége ellen (ahelyett h levetkőzné) egy másikat ölt magára szánalmasak a kísérletek amelyek során valaki valami ellen lázad és utána ugyanazt megcsinálja pepitában pedig nincs ember aki ne ezt tenné (vagyis szánalmasak vagyunk amikor a ugyanannak a dolognak a pepitában való megcsinálását a társunkon azonnal kiszúrjuk de a magunk esetében soha) szánalmas h menekülünk a meneküléseink elől az újabb és újabb menekülésekbe és aztán egy kicsit mindenütt csalódunk mert sehol sem elég jó nekünk de ha merjük kimondani a csalódást az már valami mert akkor a bánatunk vinni fog minket tovább leszakad rólunk egy bőr és közelebb jutunk a tűzhöz közelebb jutunk ahhoz h a végtelen elől való végtelenül sok meneküléssel a végességből egyszer majd kitörjünk a nagy baj akkor következik be ha nem ismerjük be h ahol vagyunk az még kevés (és nem úgy kevés h fejletlen abban az irányban amelyben kiterjed hanem úgy h egysíkú aránytalan bizonyos dimenziók egyszerűen hiányoznak belőle) és ezért ott letelepedünk és nem mozdulunk el onnan ha atombombákat robbantgatnak körülöttünk akkor sem na ez a szörnyű nem a menekülés mert a menekülésből lehet tovább menekülni de innen nem...

Ha szeretet nincs bennem...

Pál szeretet himnusza gyönyörű tanúságtétel cselekedeteink értékének viszonylagosságáról. Mit sem használ, ha... Cselekedeteink belső indíttatásaink kifejeződései, életünk formai elemei, melyek a léthierarchiában egészen más helyet foglalnak el, mint az a belső tartalom, amelyről üzennek. A két dolog teljesen különböző, úgy válnak el egymástól, mint a szellem és az anyag, úgy válnak el egymástól, mint a bent és a kint, úgy válnak el egymástól, mint a van és a nincs. És úgy is egészítik ki egymást, de csak akkor, ha nincs zavar a megkülönböztetésük körül, ha egyik sem akarja átvenni a másik helyét, ha egyik sem akarja eljátszani a másik szerepét.

Ellentétben velünk emberekkel, aki hajlandóak vagyunk bármilyen szerepet eljátszani, egyedül a sajátunkat nem, és emiatt más szereposztásokat is rettenetesen összezavarunk, például a tartalmat és a formát, az egyet és a sokat, a férfit és a nőt (!!!), és ugyanígy a szeretetet meg a szeretetből fakadó cselekedetet is teljesen összemossuk. Pál nem mosta össze, Pál tudta, hogy az összemosás végzetes következményekkel járna, és ezért inkább megírta a szeretet himnuszát, amelyet mi ma már nem is nagyon értünk, ha meg esetleg egy kicsit megértenénk, akkor valószínűleg kézzel-lábbal tiltakoznánk ellene. Mi az, hogy teszek valami jót, és az mit sem használ? Hogy jön ez az ember ahhoz, hogy ilyeneket mondjon?

Jön hozzá, és jól teszi. Mert a kinti belül születik meg, és ha valaki ezt a hierarchiát nem tiszteli, akkor nem fog messzire jutni a szorgoskodásával. Ennek a szlenges változata a kutya, amelyik a farkát csóválja és nem fordítva, vagyis nem a farka őt, illetve addig van ez így, amíg rend van abban az Isten adta állatban, vagyis amíg nem kergült meg úgy, mint ahogy mi a xxi. század elejére. Modern világunk pompázik a sok gyönyörűséges formától, csak azoknak a formáknak a tartalma hiányzik rettenetesen. Kezdődött a műanyaggal, meg azzal a rengeteg mű dologgal, amelyeknek az elterjedése közben például egyre jobban veszítjük el a kapcsolatot a természetes környezetünkkel, folyatódik a virtuális valósággal (már itt van!), majd jön a mesterséges intelligencia, és a vége egy olyan steril laboratóriumi lét, amelyet már többen megénekeltek rettenetes szörnyülködések közepette, például Aldous Huxley a Szép új világban csak, hogy egy klasszikus példát említsek. (Persze nem ezekkel a jelenségekkel van a baj, mert ezek is mind csak külsőségek, a baj azzal a szellemi értelemben vett sorvadással van, amelynek kivetüléseként mindezek a folyamatok egyre virulensebben lejátszódnak.) Vagy nem, mert mire eljuthatnánk oda, ahova most tartunk, beomlanak az évszázadok alatt kitöltetlenül hagyott üregek, felrobbannak az évszázadok alatt telepített aknák, és összedől minden.

Nem tudom, melyik kifejletet látnám szívesebben, de azt hiszem, hogy egyiket sem. Sokkal szívesebben látnám, ha az ember végre rádöbbenne saját helyére, szerepére a világban, és arra a lehetőségére, hogy találkozhat a lét egészével, sőt intim, bensőséges viszonyba, semmi máshoz nem hasonlítható együtt rezgésre juthat vele, és abban az egységben, amelyre egyébként az idők kezdetén meghívást kapott, illetve kap azóta is folyamatosan, létlegitim módon élhetne. És ha ezt megtenné, vagyis szeretne (!!!), a kibontakozás természetes részévé válna, akkor többé meg se kéne kérdezni, hogy na, és mit csináltál. Mert az egyébként nem is fontos, illetve magában nem az. Ágoston mondja, hogy szeress, és utána tégy, amit akarsz. Számára ugyanúgy nem fontos, mint Pálnak, mert ő ugyanúgy értette a hierarchiát, mint Pál, és ugyanúgy tudja, hogy ha a szeretet megvan, akkor a cselekedet, a szeretetből fakadó cselekedet is biztosan rendben lesz. A cselekedetek önmagukban egyedül nekünk fontosak, mert a cselekedetekkel kiválóan el tudjuk fedni azt a bennünk lévő űrt, amelynek a kitöltéséért egy tapodtat sem vagyunk hajlandók mozdulni. A cselekedeteinket végtelenül felértékeljük, az oltárra állítjuk, mert mást már nem tudunk odatenni, mert aminek igazán ott lenne a helye, arról teljesen megfelejtkeztünk, arról már nem is tudunk. Ez az ember borulása, amelyből egyenesen következik a civilizációnk borulása is. Ez a borulás a magja mindazoknak a válságoknak, amelyek most lejátszódnak körülöttünk, és nem másért, mint hogy figyelmeztessenek minket, és visszatereljenek minket az útra, a mi utunkra. Ha még nem késő, amíg nem késő...

Képzeletbeli fal

Az ember olyan zavaros stratégiák vonalán épít, és attól
Minden olyan zavaros lesz és olyan kába,

Hogy egy marslakó ha idetévedne,

És próbálná megérteni az eseményeink mozgatóját,
Bizony beletörne bicskája a szándékába

Egy kicsit az orrunkon túl is kéne látnunk,

De mi inkább csak szavaljuk, hogy az a ködfal,

Amelybe beleütközünk lehetőségeink legvégső határa...

Igen, a köd valóságos, ám a fal csak képzeletbeli

S pont a képzelet tudna könnyedén átvinni minket
Annak a képzeletbeli falnak a másik oldalára

Ho-la-la!

A szegények autókölcsönzője (link)

Sárból aranyat

Természetesen nem arról van szó, hogy le akarnék mondani az ember hatóképességéről, viselkedésemet csak nagyon felületes szemlélők ítélhetik meg így. Arról van szó, hogy világosan érzékelem azt az alapproblémát, amellyel például az alkímia is évszázadokon keresztül küszködött, hogy sárból nem lehet aranyat készíteni. (Ez a kijelentés első sorban szellemi értelemben érdekes, de hát az alkímia sem gondolkodott másképpen róla.) Világosan érzékelem, hogy senki nem képes bármit is úgy hozzátenni a világhoz, hogy közben benne magában egy ugyanolyan rendű és minőségű dolog ne halna meg. Azok az álmok, hogy bárki képes lenne úgy előmozdítani valamilyen jót a világban, hogy közben maga nem változik, nem lép, nem mozdul el saját léte skáláján, teljességgel légből kapottak, és azokat a cselekvéseket, amelyek ilyen álmokra épülnek, én legfeljebb pótcselekvéseknek vagy még inkább egyszerű káprázatoknak nevezném. Ha az a vétkem, hogy ilyen káprázatokban nem hiszek, akkor jó, mert azt készséggel vállalom. Káprázatokban ugyanis tényleg nem akarok hinni, és mást se bátorítanék arra, hogy ezt tegye. Nincs a világnak az a helyzete, nincs sehol a körülmények olyan összjátéka, ahol a káprázatokra épülő ál-cselekvéseknek helyük, illetve létjogosultságuk lenne, nincs egyetlen olyan érv se, amelyre hivatkozva azokat létlegitimmé lehetne tenni. Sokan ezt még nem értik, de én már egy kicsit igen, és szépen látom, hogy ennek az értésnek a vonalán mi minden kristályosodik ki, és áll össze eggyé az életemben, látom ezt a tisztulási folyamatot, és biztosan tudom, hogy az nem fog megállni a saját határaimnál, biztosan tudom, hogy tovább fog gyűrűzni, vagyis minden, ami most születik, valamikor, valahol, valahogyan hatóvá fog válni. Nem ál-hatóvá, hanem igazi hatóvá, ébresztővé, felrázóvá, áttüzesítővé, bőséggé, életté, a létrend belső logikája szerinti szent cselekménnyé. Bízzatok ebben Ti is, bízzatok bennem, és bízzatok magatokban, mert Ti is képesek vagytok ugyanerre. Ti is képesek vagytok hatni, ha szerelmeteket, szenvedélyeteket nem égetitek el szalmalángon, ha mertek magatok örökké égő, belső tűzzé válni, és életetek végéig azon a belső tűzön lobogni. Ahogy azt annak idején ama názáreti próféta is tette az ígéret földjén...

Hét bekezdés

Éld át a lehető legnagyobb intenzitással annak a percnek a megismételhetetlenségét, egyszeriségét, csodáját, amelyik éppen zajlik. Nincs szebb, teljesebb, igazabb, tisztább himnusz, Isten dicsőítés, mint a jelen pillanat bátor kibontása, melyet nem puszta önérdekből, hanem a lét, a fejlődés, a kibontakozás egészéért teszel. Így kerülhetsz személyes kapcsolatba magaddal, embertársaiddal, sőt az egész világmindenség szellemi valóságával. Ez a három találkozás ugyanannak az egynek a három arca, melyet átélve letapadt energiáid egyre jobban fellazulnak, köteleid egymás után eloldódnak, életedet pedig a felkelő nap fokról-fokra áttüzesíti.

A hibáidnál ne ragadj meg, ember vagy, tehát természetes, hogy elbuksz, az is életed része, egyébként ha nem buknál el, nem szereznél tapasztalatokat magadról és a világról, tapasztalatok híján viszont nem fejlődnél, sőt olyan légüres térbe kerülnél, hogy a gőgöd egy pillanat alatt szétrobbantana. Ha hibáztál, rögtön állj fel, és menj tovább, mint ha mi sem történt volna. Tanulságát persze tudatosítsd magadban, de terhétől szabadulj meg, hagyd ott, ahol elestél. Annál jobb helyet nem találhatsz neki.

Ne félj a próbatételektől, sőt tedd próbára magad, ha alkalom kínálkozik rá! Próbatételek nélkül képtelen vagy változni, alakulni, formálódni, fejlődni, változás, alakulás, formálódás, fejlődés nélkül viszont halott ember lennél, egy halott ember pedig nem képes előremozdítani semmit, egy halott ember képtelen szeretni. Indulj el önmagad felfedezésére, fedezd fel a világot magadban, és fedezd fel magadat a világban, mert a világban vagy és a világ Tebenned.

Legyél tudatában annak, hogy egy hazug közegben élsz, amelyet őseid bűnei beszennyeztek, és generációk hosszú láncolatán keresztül a szennyezésbe - nagyrészt anélkül, hogy átgondolták volna - Téged is sokszor beleneveltek, belevittek, de legyél tudatában annak is, hogy létfeladatod az örökölt szennyezésekből való kikecmergés, e technológiailag nagyon fejlett, de emberileg végtelenül fejletlen "civilizációnak" a szellemi értelemben vett meghaladása és jobbá tétele.

Emberi kapcsolataidban ne légy egysíkú és ne légy önző! Ezen a területen nincsenek evidenciák, meg se próbálj sablonokat és szabályokat keresni, mert a köztünk, emberek között kifeszülő háló, szövet végtelenül összetett és állandóan és minden irányba lebeg, mindig más színt, más formát mutat, folytonos mozgása, pillanatokra sem szűnő hullámzása olyannyira hozzátartozik, ahogy a tengerhez is hozzátartoznak a hullámai. Egy gyönyörű bolygón élünk, amelyen az élet egészen különleges "véletlenek" elképesztő összjátékaként jöhetett létre, és ezen a bolygón összes egyébként nagyon is meglévő, valóságos különbözőségünket megelőzi az az összetartozás, hogy mi mindannyian ennek a Földnek a gyermekei vagyunk, mert ezt az összetartozást semmi, még a legnagyobb szakadások és a legnagyobb borzalmak sem tudják felülírni.

Ha férfi vagy, tiszteld a nőt, ha nő vagy tiszteld a férfit, úgy tekints rá, mint másik feledre, akit magadban hordozol, de aki mégis Rajtad kívül való. Tudd, hogy az életed nem tud kibontakozni, ha nem küzdöd le magadban azokat a gátakat, amelyek a másik nemből való társaddal történő egyesülésedhez vezető utadat elállják.

Legyél bátor, mert az ember legnagyobb kerékkötője nem a tudatlanság, hanem a félelem. A tudást meg lehet szerezni, a félelemtől megszabadulni sokkal nehezebb. A körülötted lezajló jelenségeket figyeld meg, értelmezd, gondold végig, hogy honnan lettek és azt is, hogy most milyen mechanizmusok tartják fenn azokat, de vizsgálataid során egyre kevésbé támaszkodj másoktól, kívülről jövő magyarázatokra, inkább saját válaszaidat küzdd ki, hozd fel szíved legmélyéről, gondosan tisztítsd meg azokat, azt add, azt mutasd be, ami onnan, a Te személyes lényedből fakad, azt a szintézist, amelyben ott csillognak persze a kívülről érkezett gyöngyszemek is, de amelynek a vezérfénye Te magad vagy és úgy, ahogy a lét egésze Téged, egyedül Téged szánt világítani.

Cap au large

Látjuk érzékeljük azokat a borulásokat amelyeket bizonyos a létrend egésze ellen elkövetett bűnök váltottak ki és beismerjük h anyagi gyarapodásunk eszközei vérrel szennyezettek de közben tisztában vagyunk azzal is h egyelőre nem tudnánk teljesen lemondani róluk Nem tudunk lemondani róluk annak ellenére sem h használatukkal tovább szennyezzük azt ami már most is szennyes aminek a kosza már most is annyi válságjelenségben tükröződik vissza hiszen annyira hozzánőttünk ehhez a hazugságokkal agyonterhelt örökséghez h nélküle élni se tudnánk A világnak nyilván meg kéne változnia de a rossz hír az h a világ mi vagyunk tehát először is nekünk magunknak kéne megváltoznunk Persze ebben nincs semmi különös hisz az életünk állandó változás illetve lehetne ha bátran és a felfedezés vágyával fogadnánk minden fordulóját és nem húzódnánk be mindenféle fedezékek álbiztonságába hárítva a bizonytalannak és veszélyesnek tűnő távlatokkal való szembenézést Jelenlegi állapotunkban érettségünk jelenlegi fokán nem leszünk képesek hathatós előrevivő a válságainkból kifelé vezető utat mutatni senkinek annak ellenére sem h ez lenne életünk legalapvetőbb célja Nem leszünk képesek mert ha képesek lennénk már mutatnánk viszont amit most mutatunk nem az Vagyis ne tartsuk vissza magunkat mesterségesen akkor amikor életünk helyzetei eseményei fehér foltok ismeretlen olykor akár félelmetesnek tűnő de mindenképpen szokatlan tájak területek felé kormányoznak minket Ezek az indíttatások még ha olykor fel is kavarják a lelki békénket teljesen helyénvalóak bennük a lét egésze nagy figyelemmel és nagy szeretettel fordul felénk Egyedül ezeket az inditatásokat követve tudunk ugyanis hősökké válni egyedül így tudunk megszabadulni azoktól a félelmektől amelyek most lekötözve tartanak minket Nekünk magunknak a mi személyes kibontakozásunkhoz is szükséges ezeknek a felfedező utaknak a végigjárása de a világ egésze felé is csak így róhatjuk le tartozásunkat Nincs tehát okunk a maradásra... Cap au large :-)!

A Cap au large gazdag tartalmú tengerész köszöntés a francia nyelvben mely egyértelműen kifejezi például az induló utazók boldog izgalmát azt a lelkesedést és mellette azt a torokszorító meghatódottságot és félelmet is amelyet csak egy a tenger végtelensége felé irányított hajó orrában állva tud átélni az ember

Nincsenek kimondva

Részlet egy barátomnak írt levélből:

Nincsenek azok a szellemi követelmények kimondva amelyek bizonyos időkben és bizonyos helyeken teljesen egyértelműen és világosan tudottak voltak minden különösebb mondás nélkül is A férfivá avatásról írtam valakinek meg arról h az én életemből mint ahogy lényegében mindegyik kortársam életéből gyakorlatilag teljesen kimaradt Az volt a válasza h idejétmúlt ma már nincs rá szükség mert jobbak az életkörülményeink Amíg ilyen kijelentések komoly emberek szájából elhangzanak addig én nem tudok mást mondani mint hogy vágni lehet a ködöt olyan sűrű Meg h szép a jólét (amíg van) de ha teljesen megkergülünk tőle akkor nem is biztos h használ annyit amennyit árt Nem kell félreérteni nagyszerű h nap mint nap hallgathatom Vivaldi és Bach zenéjét nagyszerű h olvastam Dosztojevszkij regényeit meg Radnóti verseit de ennek az egész nagy civilizációs kifejletnek két oldala van és a másik korom sötét Mert ha például teljesen elfelejtjük azt a férfivá válási folyamatot amely nélkül bizonyos korokban létezni se lehetett illetve azt hisszük h most már lehet akkor a jólét kiépülésével párhuzamosan olyan nullává fogunk silányulni h az ősember is meg fog előzni minket a szellemi skálán és azok a képességek amelyekre most nem teszünk szert sőt amelyeknek a gyakorlása mint követelmény lassan teljesen feledésbe merül rettenetesen fognak hiányozni mihelyt a mostani hatalmas jólét egy kicsit majd alább hagy vagyis nem sokára Ezekbe a veszélyekbe gondolj bele és ezekbe az eltévelyedésekbe! H mivé kivé váltunk mi miközben a zeneakadémiára jártunk Miket nem veszünk észre illetve miket hárítunk el olcsó szövegekkel a követelmények idejétmúltságára hivatkozva csak azért h ne kelljen valami kellemetlent is csinálni Nem vágyom vissza a fára jól érzem magam itt de a feladatomat csak akkor teljesítem, ha a körülöttem lévő társadalom és benne a magam ellentmondásaival is szembenézek a megvezetések a szellemi rend az ember lényege ellen zajló támadások legalább töredékét érzékelem és az így létrejött érzékelésből kiindulva szűrök le tanulságokat és következtetek jó stratégiákra illetve a stratégia elemek jó belső arányaira. Érzékelem h hol nem tartok ahhoz képest h hol kéne lennem érzékelem h az így keletkező hiánynak milyen következményei vannak a világ egészére nézve és utána igyekszem betölteni azt az űrt ahol most még nem vagyok de holnap - a reményeim szerint - már leszek és akkor az már nem űr lesz A feladatomat akkor teljesítem ha teszek hozzá valamit én is Nem jólétet első sorban mert azon már annyian fáradoznak h a fele is elég lenne hanem egy kis értést a trendikről az unos-untalan ismétlésekről való lecsatlakozást személyes fejlődést többé válást maradandót igazat Olyan szavakat kell használnom amelyeket a többség nem is ért igen néha még verset is kell írnom de ez nem az én bűnöm mert egyszerűen nincs más lehetőség A felvilágosult civilizált ember odajutott h az alapszavak lényegében kitörlődtek a szótárából Gondold csak végig ezeket a dolgokat lehet h egy csomó kártyavár összeborul majd Benned de inkább ott és most boruljon mint kint és később Nekem is összeborult túléltem sőt még mindig vannak könyveim...

A politikáról

Érdekes dolog a politika, de hogy egészen más dolgunk is lenne, mint azzal foglalkozni, illetve abba helyezni a bizodalmunkat, az szinte biztos. Korunkra, illetve pillanatnyi gondolkodásunkra nagyon jellemző, hogy más módon elképzelni sem tudjuk a jövőformálást, miközben minden embernek tudnia kéne, hogy a jövő formálása tekintetében a politika jelentősége elenyésző. A politika ugyanis semmi mást nem csinál, mint összegyűjti és visszatükrözi azokat a folyamatainkat, amelyek mindannyiunkban és így a társadalmainkban is lejátszódnak. Egy tükör nem meghatározó, hiszen a tükörnek még önálló képe sincs. Egy tükör üresebb, mint bármelyik forma, mi mégis attól várjuk a problémáink megoldását, a mi ki személyes problémáinknak a megoldását, amelyektől ezzel az olcsó kis trükkel látszólag eltávolodunk, csak azért, mert ódzkodunk a velük való azonosulástól, viszont emiatt gyakorlatilag teljesen elvágjuk az esélyét annak, hogy bármi is megtörténjék. Modern világunk iszonyatos virtualitásokkal terhelt, ezek egyike az, hogy a politikát olyan jelentőséggel ruházzuk fel, amellyel az soha nem rendelkezett. Rátoljuk azokat a felelősségeket, amellyel nekünk magunknak kéne dolgoznunk azért, hogy a világ jobb legyen. Teljesen abnormális dolog a világ felvirágzását gazdasági jellegű szabályozások bevezetésétől, diplomatikai manőverektől, tonnányi aktakötegek tologatásától várni. Teljesen abnormális és végtelenül beteg dolog, de ezt a betegséget lényegében észre sem vesszük, férfiak és nők, királyfik és királylányok, szellemi életre, létrendre szánt emberek tömegei vannak megvezetve, van nekik az hazudva, hogy párttámogatás nélkül ők bizony kicsik és hatástalanok, és vesztik el méltóságukat, emberi megvalósulásuk minden esélyét pusztán azáltal, hogy ezt az őrült hazugságot elhiszik. És mi erre a világra, erre a kificamodott, barom logikára úgy nézünk fel, mintha ember még soha nem járt volna ennél nagyobb szellemi magaslatokon. Hol van itt a józan ítélet, az elfogódottságtól mentes, árnyalt, józan gondolkodás. Hol van itt a tág látókör, a távlat, a hit és a bizalom? Hol vannak itt azok az erények, amelyek már az emberré válás első pillanataiban is ott munkáltak őseinkben, és amelyek már annyiszor gyönyörű módon mutatkoztak be, sőt mutatkoznak be most is sokszor, de már észre sem vesszük, mert megvakultunk a ránk szuggerált, torz programok futtatása közben, hiszen az könnyebb, és rámondjuk, hogy szellemi tevékenységet végzünk, miközben tulajdonképpen nem is tudjuk, hogy mit akarunk, és ezért aztán csak azt csináljuk, amit mások akarnak csináltatni velünk. Ezekben a dolgokban kell először is rendet tennünk, mert ellenkező esetben egyszerű végrehajtók leszünk, és a mi kis lényünkből, azokból a személyes értékekből, amelyekért születtünk, semmi nem fog kifejlődni, és a világ nyugodtan fog tovább politizálni tökéletesen meddő és sehova se vezető erőtlen vonalak mentén. Gratulálok magunknak!

Sokat tudunk

Egy létfejlődés mely csontig hatol
Egy szerelem amely mindent megéget
Egy kapcsolat amelyben annyit érsz mint bárki
S amelyben minden elkezdődik de semmi nem ér véget

Sokat tudunk a világról vagy inkább
Hihetetlen félelmetes elképzelésink vannak
De aki a legalapvetőbbet a törvényt a hitet az utat
A szerelmet az összetartozást nem érti
Jaj annak!

Szabadság

Nem az igazán szánni való, aki elnyomás alatt él, hanem aki azt hiszi, hogy nem él elnyomás alatt, vagy azt, hogy az elnyomás az ember földi létéből kiküszöbölhető.

Vigyázat! Nem lebecsülni akarom a személyes szabadság valamilyen fokára irányuló erőfeszítések értékét, csak nagyon szeretnék figyelmeztetni arra, hogy a történeteinkben bemutatásra kerülő személyes szabadság KÉPEK, illetve az azok megrajzolására irányuló törekvések emberi gyengeségünkből fakadó elfogódottságokkal, torzulásokkal bőven megterhelt, nem eléggé árnyalt, nem eléggé kimunkált, kiegyensúlyozatlan, egyoldalú felfogása borzasztó borulások forrása lehet. Olyan borulások fakadhatnak belőle, amelyek akár az egész emberiséget a teljes megsemmisülésbe sodorhatják...

Élhetsz

Élhetsz olyan valódi életet mint az indián harcosok a nagy hegyek ölén

Ahol volt tűz volt víz volt wigwam és volt sok őz sok bölény

Élhetsz mert ha kezed gúzsba is kötik

A lelked bent attól még szép és szabad marad

S az egyetlen valódi eseményed benne rendre lejátszódik:

A szeretet megkínoz Téged elvesz Beléd mar ad

Ad hisz nem létezik olyan h valaki több lesz

Szerethetőbb jobb ember lesz más kárára

Senki nem mondja meg h mi a dolgod viszont sokan kérdezik

Hogy a tegnapi munkádat elvégezted-e mára...

Most bőség van de ne hidd el h ez mindig így lesz
Ne gyökerezz ide mert a hét szűk esztendő közel

Szemeddel fusd be a nap pályáját és kövesd röptét a nyílnak

A horizonton ma viharfelhők gyülekeznek
Az anyák fájdalmat is szülnek

S a völgyben már csak illat nélküli ibolyák nyílnak

Milyen király?

Ötven-száz éves tanulságokon rugózunk
De a több ezer évesekre alig szentelünk figyelmet
Egy országot ilyen ingoványra építeni hogyan lehet?
Hát milyen király kegyelmed?

Sok nagy baj van de szerencsére még több kicsi
S az utóbbiakkal az előbbieket remekül el lehet fedni
Megyek haza az ajtón cetli vár a cetlin három szó csupán:
Elmentem ibolyát szedni

Nagyszerű! Bár jobban örülnék ha itthon maradtál volna
Akkor most találkozhatnánk s nem csak az illat üzenne Rólad
Hiszen az illat elszáll de a szag sokáig megmarad
Amíg odavagy - azt hiszem -
Kitakarítom az ólad

A szárnyak

A szárnyak repülés közben nőnek.

német közmondás

Cap au large

Ahol a határtalan világ kitárul ahol a hajók felragyognak ahol találkozások repítik a vitorla szárnyak fehér habjait ahol tengervíz föld égfény összeér ahol vihar tép mindent de aztán eloszlik és újra béke lesz ott történnek csodák ott az átalakulások lezajlanak ott a boldogságot nem a GDP fogja fialni és nem az intézmények mert az ember tudni fogja h ki ő és tudni fogja h merre kell mennie Ott majd újraélednek a régi mesék királylányai akik most csak azért nem léteznek mert nem hiszünk bennük és persze magunkban se mert megvezettek minket mert bebeszélték nekünk h jónak lenni gazdaságtalan és különben is csak szervezett formában lenne hatékony bebeszélték nekünk h a gazdasági törvények felülírják a szellemi világ alaprendjét bebeszélték nekünk h fejlődés a mobiltelefonok számával mérhető és olyan h valaki maga csak úgy emberileg több lesz nem létezik Akkora marhaságokat sugároznak ránk mindenhonnan és mindig h az iszonyat de nyugi mert ez a civilizáció amelyben élünk és amely lassan beborítja az egész Földet és ha marad valaki akinek más elképzelése is lenne akkor őt emberileg el fogjuk lehetetleníteni be fogjuk neki bizonyítani h ő egy utolsó nulla az önbecsülését a sárba fogjuk döngölni az agyát ki fogjuk mosni és ha nem hagyja akkor le fogjuk lőni vagy addig fogunk mesterkedni amíg fel nem robbantja magát meg egy csomó más embert is de nem baj mert a nagy számok törvénye... Szóval csak kéne az a határtalan világ a vitorlákkal a habbal meg a találkozásokkal csak kéne h kihajózzunk a zátonyok közül csak kéne h észrevegyük azokat akik már most is arra törekszenek és kéne h ne visszatartsuk hanem inkább segítsük őket és ne azt magyarázzuk nekik h mért nem lehet hanem magunknak magyarázzuk meg h mért lehet mégis Tehát akkor hajrá jó szelet van dolog a kötelek körül el kell oldani valamennyit! Cap au large!

Hasonlóságok és különbözőségek

Mi emberek számtalan dologban hasonlítunk egymáshoz, számtalan dologban pedig különbözünk egymástól, viszont általában azokban a dolgokban hasonlítunk, amelyekben inkább különbözni szeretnénk, és azokban a dolgokban különbözünk, amelyekben hasonlónak képzeljük magunkat.

Nem az a kérdés

Az emberiség fele szomjazni fog (link)

Nem az a kérdés h megértjük-e a kövek beszédét emberi lényegünktől való eltávolodásunk mértékét önmagunk elől való menekülésünk szégyenének mélységét kificamított elképzelt nem létező fantom életstratégiákra épített cselekedeteink hiábavalóságát hiszen a szellemi alaprend értelmében egyszer úgy is el fogunk jutni erre az értésre A kérdés az h addig milyen szenvedéseken kell keresztül mennünk mindannyiunknak és hány milliárd embernek kell meghalnia a különböző nélkülözések közepette valamint a minden valószínűség szerint egyre növekvő számú és egyre súlyosabb háborúk során

Szakadások még egyszer

A körülöttünk lévő világ bizonyos tekintetben mutatkozó fejlettsége legtöbbször elfeledteti velünk más tekintetben meglévő fejletlenségeit illetve a fejlett és a fejletlen területek együttes létezéséből adódó borzasztó szakadásokat melyek ha nem veszünk róluk tudomást feltáratlan gócokként betegítenek meg minket súlyosan fékezik vagy inkább teljesen leblokkolják személyiségfejlődésünket rosszabb esetben pedig őrült zavarokat emberek - akár nagyon sok ember - komplett megborulását okozhatják Nagyon fontos h környezetünk minden jellemzőjével tisztában legyünk világosan érzékeljük a szakadásait is mert ellenkező esetben teljesen el fogunk tévedni és egy olyan álomvilágba fogunk kikötni ahol a lét egészének szempontjából tökéletesen irreleváns huszadrangú problémák fogják lekötni minden figyelmünket és még a szakadásokból is folyton újabbakat fogunk generálni A szakadások és az azokhoz való viszonyunk értése alapvető jelentőségű ha nem csak egy mókuskereket akarunk tovább pörgetni Meg kell értenünk h hol mikor és mért hunytunk szemet felettük és meg kell értenünk h a velük való nem szembenézés szálán lényegében maguk kértük h beépüljenek az életünkbe megállítsanak sőt megmérgezzenek minket Meg kell értenünk h mikor és hogyan adtuk el örökségünket egyetlen tál lencse ígéretéért Meg kell értenünk h a minket körülvevő közeg jelenségeinek hiányos észlelése és az észlelések hiányosságából fakadó egyoldalú  értelmezések tulajdonképpen a mi szűk lelkűségünk következményei és meg kell értenünk h miben kell megváltoznunk nekünk magunknak ahhoz h ez a helyzet megváltozzon h érzékeléseinket kitágítsuk és a jelenségekre átfogó értelmezéseket tudjunk adni és meg kell értenünk h milyen feladatok fakadnak számunkra e jelenségek átfogó érzékelését és átfogó értelmezését követően Meg kell értenünk h milyen üzenet milyen hívás milyen személyes megszólítottság hangzik el ott ahol pont a szakadásaink ellenében kell helyt állnunk és meg kell értenünk h mennyire létünk emberi megvalósulásunk legmélyére visz el minket minden amit e helytállás közben végzünk

Az élet sikere

Az élet sikere azon múlik h az ember mekkora bátorsággal és mekkora odaszánással hajlandó járni azon az úton, amelyet a sors, a világrend, a lét teljessége, a személyes lét valósága a számára készített

Szakadások

Meg kell értenünk h azt a világfejlődést amelyben élünk milyen súlyos folytonossági hiányok terhelik és meg kell értenünk h azok a folytonossági hiányok szakadások honnan lettek Meg kell értenünk hogy azokból milyen virtualitások látszatok fakadtak és azok a látszatok hogyan befolyásolják az érzékeléseinket az érzékelésen keresztül pedig a gondolatainkat a döntéseinket a cselekedeteinket amelyekkel öntudatlanul sőt a legnagyobb jó szándékunk ellenére is újabb szakadásokat idézünk elő Meg kell értenünk ezt az egész tőlünk induló és hozzánk visszatérő megvezetés kört meg kell értenünk hogy az mennyire abszurd és mennyire létidegen de meg kell értenünk azt is hogy eltévelyedésként mennyire valóságos és minden bizonnyal szükségszerű is

Meg kell értenünk h ezt az eltévelyedés kört képtelenség cikkelyekre bontani ami azt jelenti h kár egymásra mutogatnunk mert mindannyian abban bolyongunk valahol Meg kell értenünk h az eltévelyedésből való kivezető utak megkereséséhez kiváló analógia siet a segítségünkre hiszen a világ fejlődése pontosan ugyanazon az esemény soron fut végig amelyet minden ember élete vagyis a mi saját személyes fejlődésünk más szóval a személyiségfejlődésünk is végig követ Meg kell értenünk h ez a két szál nemcsak h nem független egymástól de annyira össze vannak fonódva h az egyik a másik nélkül nem is tud létezni Kultúránk nem törődik ezzel a kapcsolattal amelyre azonban mégis egyre tudatosabban kéne figyelnünk hiszen ha nem értjük meg azoknak az eseményeknek a mibenlétét amelyek bennünk magunkban játszódnak le nem leszünk képesek megérteni a környezetünkben lezajló eseményeket sem

Most ott tartunk h a túlnyomó többség nagy kerek szemekkel néz amikor belül történő eseményekről hall hiszen olyan kevés kontaktusa van magával h észre se veszi saját belső lénye mennyi figyelmet és türelmet várna tőle Legtöbben nem is gondolunk arra h dolgunk lenne önmagunkra figyelni és erőfeszítéseket tenni azért h a saját létünkkel és egyben a lét egészével való személyes találkozásunk létrejöhessen sőt még azok is nagyon keveset tesznek akik e találkozás fontosságát egy kicsit már átérezték Keveset teszünk mert egy olyan közegben nőttünk fel amely hibásan kondicionált farizeusokká nevelt minket elhitette velünk h egy kis jókodás valamilyen praktika életpálya modell valamilyen eszme vallása valamilyen közösséghez tartozás megoldja az életünk baját (pedig mindezek túlsúlyozása inkább csak fokozza azt) egy olyan közegben nőttünk fel amelyben a belső világ és a külső világ közti kapcsolat nem rajzolódott ki világosan illetve szóba sem került amelyben nem tanultuk meg h minden bent bennünk dől el h kint semmi olyan nem tud megtörténni amit előtte bent ne követtünk volna el h a kinti kudarcok azért olyan keservesek mert azokban a belső kudarcaink tükröződnek vissza a külső szakadásokban pedig azok a legnagyobb legmélyebb szakadások amelyeket pont a belső és a külső közti kapcsolat figyelmen kívül hagyásából adódnak

Kultúránk nem mutatta meg nekünk azt a szellemi igényt amely kér tőlünk egy a környezetünk szemszögből nézve talán szokatlan de személyes valóságunkkal teljesen konform hősiességet Ez a hősiesség nem más mint a kibontakozás belülről való ihletettségének elfogadása amely bizonyos fájdalommal jár ugyan de sokkal fontosabb h a létünk szívébe vezet el minket azáltal h megszabadít bennünket az életünkre ködként terülő hiábavalóságok felhőjétől Ha valaki ezt a lépcsőt megpróbálja kihagyni biztosan kudarcba illetve újabb virtualitások keltésébe fullad függetlenül attól h tevékenysége bizonyos külső nézőpontokból tekintve milyennek tűnik illetve miként lesz értékelhető

In memoriam

Mindenki a történet része,
De mégis keveset élünk!
Vonatokra szállunk inkább,
Vitetjük magunkat a pályán,
Nem nézünk ki az ablakon soha,
S az idő közben nélkülünk múlik el

Hogy lehetne valódibbá, igazabbá, megmaradóbbá tenni
A távolodó perceket, amelyek megszülethetnének,
De nélkülünk nincs semmi esélyük,
S nekünk sincs rájuk?

Talán úgy, hogy már a legelső találkozáskor
Megpróbáljuk egész pontosan elképzelni,
Hogy lesz majd egy utolsó is egyszer

Az élet akkor kezdődik

Mottó: Az élet akkor kezdődik,

amikor az ember nem tudja,
hogy mi lesz (Tolsztoj)

Egy állítás egész biztosan kimondható: az életünket nem arra kaptuk, hogy  valamilyen - akár anyagi, akár szellemi értelemben vett - kényelemérzet hajkurászásával töltsük, illetve hogy tövig rágjuk körmeinket az eddig kitermelt biztonság- és kényelemérzetek agyonféltése közben. Nem, ezeket csináljuk, de ezek egész egyszerűen nem részei az életünknek. Az életet azért kaptuk, hogy ELVESSZÜNK BENNE, és aki erre nem képes, vagy nem hajlandó, csak magára vethet a képtelenségének vagy a hajthatatlanságának a következményei miatt. Ha valakit nem érnek folyamatos meglepetések, ha valakivel nem történik folyamatosan kiszámíthatatlan, előre nem látható események tömkelege, akkor az egy nagy figyelmeztetés, hogy az illető elakadt, és valamin változtatnia kell. Az élet folyamatos változás, alakulás, fejlődés, a régi dolgok folyamatos elhagyása, meghaladása, új dolgok folyamatos kibontakoztatása, és ez nem fér bele semmilyen laboratóriumi edénybe, tudományos elméletbe, elképzelésbe, semmilyen rendező elvbe, semmilyen ideologikus alapvetésbe, semmilyen fogalmi struktúrába. A kiszámíthatatlanságot elfogadnunk és szeretnünk kell, mert különben virtualitás rendszereket fogunk építeni, sőt működtetni, olyanokat, amelyeknek a valósághoz nagyon kevés közük van, és aztán majd csodálkozhatunk, ha véletlenül nem jön ki belőlük semmi.

Important traffic sign :-)!

Egy emberi élet sikere

Egy emberi élet sikere azon múlik, hogy aki azt az életet kapta, mer-e útra kelni saját embersége legmélyebben fekvő tájainak felfedezéséért, meri-e megérteni és a külvilág hazugságai ellenében is felnevelni magában azt az egyszeri és megismételhetetlen összetettséget, amely őt magát jelenti. Mer-e üzenetté válni sokakért, mer-e útmutató csillagként ragyogni a létezés egén. Mindenkinek bőséges tapasztalata van arról, hogy milyen az, amikor valaki nem a szíve mélyén megszólaló hangra figyel, hanem kívülről, mások által rászuggerált sztereotíp viselkedésmintákat követ. Nincs ember, akinek ne lenne ilyen megalázó tapasztalata, vagyis a tapasztalatok léte nem kérdés, a kérdés az, hogy merjük-e ezeket a tapasztalatainkat tanulsággá gyúrni, és aztán döntéseket is hozni ezeknek a tanulságoknak az alapján. Merünk-e eltávolodni a már ismert zavarostól, hogy közelebb jussunk a még nem ismert tisztábbhoz? Hiszen fejlődés, növekedés nem létezik máshogyan. Viszont ahol nincs fejlődés, növekedés, ott élet sincs. Ott csak lassú visszacsúszás van, amely a realitásoktól való eltávolodásban, torz, virtuális dolgok csillogásában, fantom rendszerek felvetülésében, a látszatok valósággal szembeni térnyerésében mutatkozik meg. Nem krisztusi magatartás lemondani szívünk azon legtermészetesebb törekvéséről, amely a szálak osszefüggéseinek jobb megértésére indít minket. Nem krisztusi magatartás elfordulni az életünkben természetes módon adódó helyzetekben rejlő kihívásoktól, mert azokat megküzdve, majd az azt követő kibontakozást átélve tudatosabb, érettebb emberekké válhatunk.