Happy Easter! (levélrészlet)

Ahogy a világ anyagi síkján vannak összefüggések tendenciózus kapcsolatok olyan események amelyek bizonyos hasonlóságot mutatnak más eseményekkel és ahogy az ember képes ezeket a hasonlóságokat megfigyelni azokból következtetni és a következtetései alapján létstratégiákat kialakítani úgy a világ szellemi síkján is léteznek ilyen összefüggések azok szintén megfigyelhetők kitapasztalhatók és a tapasztalatainkból ugyanúgy fontos következtetésekhez juthatunk Miután mi emberek szellemi lények vagyunk e megfigyelések megtételére a tapasztalatok begyűjtésére a következtetések levonására minden képességünk megvan Létezik tehát szellemi rend annak a szellemi rendnek a megismerése felé pedig el lehet indulni pont úgy ahogy elindultunk az anyag megismerése felé is (Azt hiszem amit eddig írtam abban semmi meglepő sincs) Létharmónikusan akkor viselkedik az ember amikor egy mázsás követ nem ejt a lábára nem nyúl bele a forró vízbe nem ugrik le egy ötszáz méter magas sziklafal tetejéről Pontosan ilyen a létharmónia szellemi értelemben is tudom h vannak korlátok amelyeket nem hághatok át mert ha megteszem rosszul járok És h melyek ezek a korlátok oda ugyanúgy a tapasztalataimon keresztül jutok el mint ahogy eljutottam oda h ne ugorjak le a szakadékba Mert egy három méteresbe egyszer beleestem és már az is rossz volt vagyis a még nagyobbaktól még jobban fogok óvakodni (És még mindig nincs semmi meglepő)

Megjegyzem h bármennyire is evidensnek hangzanak ezek a mondatok azért sokunk számára mégsem azok sőt a látókörünkből sokszor rettenetesen hiányzik minden olyan dolog amely szellemi létünk felfedezésének igényével kapcsolatos Pedig - még egyszer mondom - mi emberek szellemi lények vagyunk szellemi értelemben kell tehát többé válnunk anyagi létünk csak a közeg amelyben ez a fejlődés lejátszódhat Kedvenc hasonlatommal élve az anyagi lét számunkra az ami a magasugró számára a gravitáció szüksége van rá h magasugró legyen hiszen az ad értelmet ellenpontot az elrugaszkodás gyakorlásához de egyébként csak lehúzza

Természetesen nem arról van szó h a szellemi rendet bárki képes lenne átlátni De hát az anyagi rendet sem látjuk át mégis felhasználjuk egy csomó már átlátott összefüggését Mért olyan meglepő h ugyanennek szellemi értelemben is le kell játszódnia? Amikor azt mondom h mindenki egyszerre tettes és áldozat vagy azt h a köztünk lévő különbségeknél sokkal fontosabb a természetes emberi összetartozásunk akkor nem a szellemi rendet mondom el hanem annak egy már megfigyelt összefüggéséről beszélek Mintha azt mondanám h a jég nulla fok felett megolvad Lassan már az ovisok is tudják... Aztán majd ahogy bővül finomodik arányosodik a látásunk újabb és újabb dolgokat fogunk hozzávenni ehhez az egyhez amelyet már most is alkalmazhatunk nyugodtan Az ősember se várta meg a tűzgyújtással az atommáglya feltalálását :-)!

Egy civilizáció fejlettségét vagy fejletlenségét nem mérem egyáltalán nem mérek semmit a mérésre nincs eszközöm ezt már sokszor leírtam az elmúlt héten Nem is kell mérni teljesen felesleges azt kell észrevenni h a civilizációban rögzült viselkedésminták közül melyek jók létharmónikusak és melyek nem azok Mert ez a kérdés fennáll és az ember szellemi fejlődése pont az h ebben illetve hasonló megkülönböztetésekben előbbre jusson Az ember szellemi értelemben vett növekedése pont az h az őt körülvevő szűk közegben már nem keres referenciákat kirepül a fészekből elindul világgá Aki nem hagyja el apját anyját... Tele van az evangélium elképesztően zseniális mondásokkal erre az utóbbi néhány évben jöttem rá illetve addig is tudtam de az utóbbi években volt nem kevés olyan pillanat amikor csak néztem h hát ez oda le van írva feketén fehéren és jóformán semmit sem akartunk megérteni belőle eddig (emmauszi tanítványok) Így képzelem azt h az agymosások hatásaitól meg lehet szabadulni és nem 200-as IQ kell hozzá hanem csak egy kis bátorság

A válságot nem tagadom soha nem is tagadtam mióta kiűzettünk a paradicsomból válság volt és amíg vissza nem érünk oda válság lesz a keletiek szerint a fejlődés válságok folyamatos során végtelen láncán keresztül zajlik és ebben teljesen igazuk is van ám ez nem jogosít fel senkit arra h karosszékében hátradőlve figyelje a világégés közeli eljövetelét mondván h a válság természetes állapot akkor meg mit kell aggódni miatta Ezt azért nem lehet megcsinálni mert a történetnek mi magunk is szereplői vagyunk olyannyira h a válságok tulajdonképpen bennünk magunkban dúlnak és a kinti válságok csak a belsők kivetülései Hogy nem dőlsz hátra a karosszékedben h nem akarsz bezárkózni egy elefántcsont toronyba a furulyáiddal az egy nagyon jó dolog Hogy kimész az utcára kettőt lépsz és azt hiszed h már megérkeztél az viszont egy rettenetesen rossz dolog illetve a kilépés jó benne csak utána tovább kéne menni ki a városból át a sivatagon át a sűrű sötét erdőn az üveghegyeken is túlra Vagy inkább a Golgotáig? Az is egy hely sőt még az se a vége! Nem húsvét van ma véletlenül...? Vagy nem véletlenül van ma húsvét?

Tanulságokkal vagy azok nélkül (levélrészlet)

Nagyon erős meggyőződésem, hogy egy civilizáció bizonyos területein meglévő fejletlenségeit más területeinek fejlettsége képtelen ellensúlyozni. Azt gondolom, hogy az elmúlt ötszáz év történelme ezt a megállapítást fényesen igazolja, hiszen kimondva-kimondatlanul pont az előző kijelentésem ellentettjét használtuk munka hipotézisként, és éppen ennek a munkahipotézis használatnak köszönhetünk minden bajt, amit előállítottunk. Lehet azt mondani, hogy akkor ebből most előre menekülünk, és folytatjuk még nagyobb erővel azt, amit eddig csináltunk, vannak jelek, hogy sokan hajlanának is erre, de én azt hiszem, hogy azzal csak gyorsítani tudnánk a végkifejletet, vagyis annak az élet ciklusnak a lefutását, amely egyéb tanulságok leszűrése nélkül jellemzően megsemmisülésbe viszi a válságba jutott rendszert. Ugyanis a válság mondanivalója mindig pont a tanulságok leszűrése lenne. Ha sikerül odáig eljutnunk, akkor van folytatás, ha nem sikerül, nincs. Minden létező válság így játszódik le. Termelhetünk az égbe, lehetnek olyan robotjaink meg olyan hozamaink, hogy a világ berosál tőlük, ha nem vesszük észre, hogy hol vagyunk harmatgyengék, hogy hol nem nőttünk semmit, miközben a technológiánk kilőtt az űrig, akkor itt nem lesz jövő, valószínűleg már nekünk se, a következő generációnak pedig szinte biztos, hogy olyan tragédiákkal kell majd megküzdenie, amelyhez képest a huszadik század két világégése ártatlan kis tűzijáték volt. Én sem látom előre az egész utat, de azt tudom elég nagy biztonsággal, hogy merre kell elindulni. Az első lépés én magam vagyok, annak a tudati átalakulásnak a bennem való lejátszódása, amely nélkül esélyem sincs arra, hogy bármi értelmes az eszembe jusson. Annak a tudati átalakulásnak a lejátszódása, amelyben levetkőzöm a rendszer által rám szuggerált giga, terra agymosások hatásait, és megpróbálok valódibb, létharmónikusabb viszonyba kerülni a világ egészével. A világ egésze kitétel nagyon fontos, mert azon dől el minden. Létharmónikus viszonyba kerülni egy kiválasztott résszel könnyű, az igazi kihívás az egésszel megtenni ugyanezt. Hogy közben kicsit kevesebbet termelek, mintha éjjel-nappal csak az utóbbit csinálnám? Az nem baj, vannak elegen, akik nagyon sokat termelnek, túlságosan is sokan, olyan ember viszont alig van, aki lényeges kérdéseket merne feltenni. Én valami miatt a második csoportba tartozó lettem, nem az én érdemem, valószínűleg az élet választott ki rá, viszont ha már megtette ezt a bátor lépést, én kész vagyok menni vele. Megdolgozom a fizetésemért, nagyon rendesen kitöltöm a munkaidőt, a leveleket a szabad időmben írom, és futni is annak terhére járok. Nem vagyok élősdi, illetve hangsúlyt fektetek arra, hogy az egyik területen se a többi rovására munkálkodjak, az ugyanis igazolhatatlan lenne. Így viszont most rendben van, teljesen jól működik az egész, a munkámban is eredményesebb vagyok, mint bármikor korábban, az egyetlen probléma annyi, hogy ezt a levelet most abba kell hagynom, mert legkésőbb a 14:39-es vonattal el kell mennem Tokajba, ha futni akarok a Kopaszon. Márpedig akarok, mert jövő héten Mátra trail, és oda nem lehet készületlenül menni. Mint ahogy általában sehová se... Ho-la-la!

Meg tudod mondani?

Meg tudod mondani bárkinek az életéről h értékesebb-e mint egy másik valaki élete? Nem tudod megmondani mert amikor mérsz valamilyen szempontrendszert használsz de az a szempontrendszer soha sem teljes sőt mindig nagyon töredékes Ha a saját rendszered jelentőségét felnagyítod és úgy teszel mintha dominánsan csak az létezne akkor igen viszont addig csak azt csinálod amit a farizeusok is annak idején akik szintén belenagyítottak a saját rendszerükbe h könnyebben boldoguljanak magukkal Azt csinálod amelyet a newtoni mechanika tudósai gyakoroltak amikor bizonyos koordinátarendszereket kitüntetettnek hittek más koordinátarendszerekhez képest Aztán jött Albert azzal a forradalmi felismerésével hogy minden koordinátarendszer egyenrangú minden megkülönböztetés köztük teljesen önkényes és ebből kijöttek olyan következtetések amelyek teljesen átformálták a világról alkotott elképzeléseinket viszont a legnagyobb csodát mégsem az új elképzelések jelentik hanem az h volt egy ember aki mert hinni a lét integritására vonatkozó ösztönös intuitív megérzésében és mert ezen a vonalon elindulni igazából csak logikusan gondolkodni akkor amikor számára is világossá vált hogy útja egy teljesen új sőt őrülten új vizualitás felé vezet majd Egy ekkorát kéne lépnünk most a szellemi élet területén is felismerni h csak rész szerint való értékelések mentén tudunk gondolni vagy mondani olyat h X jobb ember Y-nál vagyis ezeknek a gondolatainknak az érvényessége nagyon korlátozott értékű És felismerni h az ilyen nagyon korlátozott érvényességű ítéleteink milyen bajokat hoznak létre felismerni azt h a körülöttünk lévő világ problémái mennyire pont ilyen a lét egészének szempontjából nézve illegitim ítéletekből fakadnak Ha valami áthatja az európai gondolkodást akkor a saját feljebb valóságába vetett hit az Amikor őseink idegen vidékekre érkeztek és ott nem találtak olyan hatékony eszközökre és olyan fejlett fegyverek ellenállására mint amilyenekkel maguk rendelkeztek rögtön meggyőződésükké vált h ők a fejlettebbek és onnantól kezdve mindent e meggyőződésük vonalán teszünk Ez a színtiszta fajelmélet (nem kell meglepődni a nácizmus szárba szökkenésén magját mindannyian hordozzuk évszázadok óta) vezetett el minket arra a fejlettségre amely könnyen lehet h egyszer tényleg teljesen ránk fog omlani de ha nem akkor is világossá fognak válni az aránytalanságai és azok az elkövetett agresszióink amelyeknek az aránytalanságok csak törvényszerű visszatükröződései És egyáltalán nem kell meglepődni azon h vannak olyanok a világban akiknek ez nem tetszik sőt olyanok is vannak akiknek ez annyira fáj h beleőrülnek és ezért mindenféle rettenetes dolgot csinálnak Fejlettségünkért nagy árat fizettünk referenciának neveztünk ki bizonyos képeket az így felnagyított képekkel viszont kitakartunk egy csomó távlatot és most nincs hova menni illetve lenne de nem látjuk Ha majd sikerül kicsit visszaminősítenünk az evidenciáinkat talán sikerül levetkőzni azt a töménytelen mennyiségű torzulást is amelyhez félelemből hozzánőttünk Amikor Szokratész visszafordult h kiigya a mérget nagyon világosan megértette azt ami felé oly kevés demokrata mer elmozdulni H a demokrácia ideája pontosan ugyanúgy nem referencia mint a teljes bármely része h nincs olyan abszolút kritérium rendszer amelyben a maga gondolatrendszerét bárki magasabb minőségűnek tarthatná mint egy másik emberét h bármi végeshez még a legszebbnek tűnő végeshez való ragaszkodás is blokkol Ezekhez a felismerésekhez eljutni pont ugyanazzal a következtetéssel lehetséges mint amelyikkel a demokráciához is eljutottunk Amiről beszélek az nem a demokrácia tagadása hanem a demokrácia létező leglogikusabb legkövetkezetesebb legtisztább folytatása következő lépcsője kiterjesztése Mert világban nincsenek véges referenciák illetve ha valamit annak hiszünk akkor pont e hitünk fog csúnyán elbánni velünk Meg fog állítani minket egy fixa ideánál és a megállás nem élet még akkor sem ha szép helyen történik... Az élet ívét nézd s ne az ív egy pontját mert az utóbbi nem fejez ki semmit a képet ne merevítsd ki lábadat ne próbáld megvetni sehol egyetlen vélt referencián se a rész szerint valónál melyről hiszed h érted tartsd többre az egészet melyhez folyton növekedni az egyetlen dolgod nincsenek kitüntetett tartományok hisz nincs hely ahonnan ne kéne továbbmenni nincs semmi - akármilyen szép is - aminek ne kéne meghalnia s valami újnak születni belőle

Mindent csinálnak

Mindent csinálnak azt mondják Neked h szabad vagy de felépítenek köréd egy üvegházat és Te nem tehetsz mást mint hogy továbbépíted és aztán megfősz benne És felépítenek köréd egy rendszerkonform gondolkodást h megfőj abban is mert ha nem figyelsz eléggé esélyed se lesz arra h továbbgondold

Mindent csinálnak eljátszatják Veled a demokráciát adnak hozzá kellékeket mobiltelefont laptopot mini garzont egzisztenciát identitást csak eszedbe ne jusson h nem ez a dolgod eszedbe ne jussanak a régi mítoszok a szörnyekről és a tündérekről a boszorkányokról a törpékről és az óriásokról a királyfiakról és a királylányokról sokukról sokunkról rólunk

CEU

Olvasgatom a CEU-val kapcsolatos indexes akta cikkeit, és elég szomorú vagyok, ugyanis folyamatosan azt érzem, hogy alapvető dolgokat nem akarunk megérteni, és ebből kifolyólag nem is jutunk sehová. Orbán Viktorral kapcsolatban például az a mondás, hogy ő egy hataloméhes zsebdiktátor, és semmi sem szent neki, ha arról van szó, hogy a pozícióját hogyan tartsa meg. Ebben valamennyi igazság biztos van, már csak azért is, mert én még nem láttam olyan embert, aki ne vágyott volna hatalomra, de ennyivel elintézni őt biztosan nem lehet. Például sokkal üdvösebb lenne megpróbálni megérteni, hogy mi motiválja őt azokba az irányokba, amelyekbe megy, mint kukorékolni arról, hogy máris értjük, vagyis akkor, amikor még semmilyen szellemi erőfeszítést nem tettünk.

Orbán Viktor gondolkodása kétségkívül egy nagyon zárt rendszer, és ahhoz sem férhet egy csepp kétely sem, hogy jókora ellentmondások terhelik, viszont meglepő, hogy mégis mennyire versenyképes, mint ahogy az övénél még sokkal szélsőségesebb gondolatrendszerek is nagyon versenyképesek olykor. Jó, erre lehet azt mondani, hogy ilyen elfogult sajtóval nem kunszt versenyképesnek maradni, de ez még nem válaszolja meg a kérdést, illetve akkor az a kérdés merül fel, hogy miért tudott Viktorunk idáig eljutni a sajtó maga alá gyűrésében. Mert lehet, hogy ügyesen politizált, meg bejött pár húzása, de az biztos, hogy ennyi kevés akkora sikerhez, mint amekkora őt érte.

Szóval honnan van akkor ilyen erő ebben az emberben? Egyáltalán benne van? Egyáltalán erő ez, vagy csak az a baj, hogy más erők még addig se jutnak el, ahová az övé eljut? Az utóbbi elég valószínűnek látszik. Mert lehet sírni meg ríni, de az kevés, tessék megtalálni azt a világos ellenpontot, amelyik helyreteszi, illetve leleplezi, mindenki előtt nyilvánvalóvá teszi azokat a zártságokat és azokat a torzulásokat, amelyek őt terhelik. Amíg viszont nincsenek ilyen ellenpontok, addig inkább azon kéne elgondolkodni, hogy mért olyan nehéz előhuzakodni velük. Mert az látszik, hogy nehéz, kutya nehéz, pedig ha annyira nyilvánvaló, hogy Orbán szemlélete torz, akkor igazából könnyűnek kéne lennie.

Orbán logikája torz, de sajnos még az övénél nagyságrendekkel nagyobb torzulásokra sincs értelmes válaszunk, és ez azért valamit jelent. Például azt, hogy a mi gondolkodásunk sem olyan patyolat fehér, mint amilyennek hinni szeretnénk. Hiszen ha patyolatfehér lenne, már rég túl kellett volna ragyognia a sötétséget, de egyelőre nem teszi. És innentől kezdve elég reménytelen dolog úgy hozzáállni a dolgokhoz, ahogy például a bejegyzés első mondatában említett indexes cikkek teszik.

A mai magyar szellemi értelmiség a szocialista rendszerben nőtt fel, amikor az ígéret földjét a Maria Hilfer strasse jelentette a drótkerítés másik oldalán, és ez a premissza olyan erősen dominálta a gondolkodásukat, hogy azóta sem tudták kiheverni. Teljesen egyértelmű volt, hogy a totalitárius rendszerek jelentik a poklot, a liberális nyugati demokrácia viszont maga a megtestesült mennyország, mert hát íme, mennyivel jobban él ott mindenki. Nagyon jó lenne, ha e felületes ítéletünk mellé végre komolyabb kérdőjeleket tennénk. És nem azért, mert a liberalizmusnak nincsenek értékei, hanem azért, mert amíg nem árnyaljuk a képeinket, addig csak elnagyolt, nem kimunkált, aránytalan, vagyis korrupt üzeneteket tudunk továbbítani, az pedig egy pillanat alatt képes kiváltani ellenkezést olyanokban, akik máshogyan vannak összerakva (mert bármilyen meglepő is, vannak ilyen emberek). Mondhatnám azt is, hogy amíg mi magunk fel nem növünk egy érettebb, árnyaltabb gondolkodáshoz, addig nem kell csodálkozni azon, hogy a másként gondolkodók sem teszik meg ezt, hiszen nincsenek is inspirálva rá, hiszen a sekéllyel szemben a sekély is teljesen megfelelő.

Az a baj, hogy egy csomó mindent teljesen evidensnek veszünk, olyan dolgokat, amelyek az evidenciától nagyon távol állnak, csak hát az utóbbiba úgy igazán belegondolni sokkal fárasztóbb. Evidensnek vesszük, hogy az az ország van előrébb, amelyikben magasabb a GDP. Evidensnek vesszük, hogy a világ előtt egyetlen lehetőség áll, termelni, termelni, termelni egyre többet, hiszen a népességünk egyre nő, és mindenkit el kell tartani valahogy (mondjuk ez így már önmagában is hazugság, hiszen senki sem a növekvő népesség eltartásának küldetéstudatával termel, illetve nagyon kevesen). Evidensnek vesszük, hogy a fejlett országokban élnek a fejlett emberek, és ezt ki is hirdetjük, utána meg csodálkozunk, hogy ez nem tetszik mindenkinek, és véleményüket úgy hozzák a tudomásunkra, hogy beleülnek egy kamionba és a tömeg közé hajtanak, mert más eszköz nincs a kezükben. Evidensnek vesszük, hogy amit csinálunk, az alapvetően jó, legfeljebb kisebb bajok vannak vele, de azokat majd kiigazítjuk, meg gonosz emberek körülöttünk, de őket meg majd lelőjük, vagy ha nem mi, akkor valaki más.

Szóval ezek az evidenciák elég kínosak, vagyis jó lenne már megszabadítani azokat ettől az evidens szófordulattól. Mert ha az sikerülne, akkor kérdésekké válnának, és a kérdéseken, illetve a válaszok irányába már el lehetne indulni, most viszont nem megyünk sehova, csak azt a látszatot keltjük, hogy már rég megérkeztünk. Ami bődületes hazugság. Egy bődületes hazugság meg bámulatosan zárt gondolkodásokat, bámulatosan szélsőséges véleményeket sem tud túlnőni, a harag pedig, amellyel a másik ellen fordulunk, ebben az esetben nem más, mint a saját tehetetlenségünk feletti fájdalomból fakadó üvöltés. Ezért mondom azt, hogy Orbánt tulajdonképpen a liberális értelmiség hozta létre, illetve a liberális értelmiségnek az a tunya és szellemtelen, igénytelen viselkedése, amellyel valameddig elmegy a gondolkodásban, de utána úgy csinál, mintha más már nem is létezne. Ez mondjuk pontosan ugyanaz szűkkeblűség, mint amelyik a vallásokat is sújtja, meg a különböző ideológiákat, amelyek mind hoztak valami újat először, de utána, amikor már nem akartak továbbnőni, csak a babérjaikon pihengetni, hatalmas pusztítást vittek végbe először a szellemi életben, utána pedig az anyagiban is legtöbbször. Nem tudom, mért kell azt gondolnunk, hogy a mi gondolkodásunk egy mákszemnyivel is nyitottabb, mint bárki másé volt a világtörténelem során, honnan van bátorságunk ennyire kitüntetni magunkat. Illetve lehet, hogy nyitottabb egy kicsit, de ha nem fejlődik, akkor úgy zárul be egy pillanat alatt, mint a kazánajtó, ha becsapja a huzat. Eljutottunk valameddig, jó, nem akarunk továbbmenni rossz. Annyira rossz, hogy attól az előző jóság is elfüstöl a másodperc tört része alatt. Azt hisszük, hogy az elsővel mindent elintéztünk egy életre, és ennek az elbizakodottságunknak köszönhetően nincsenek kérdések, és nincsenek távlatok se, amelyek felé menni lehetne, és állunk egy helyben mint a bálám szamara. És ha valami megakad magától, ha valaki nem vállalja el a menést a saját jószántából, akkor törvényszerűen adódnak körülötte olyan helyzetek, amelyek továbblökik, és minél nehezebben szánja rá magát valaki az indulásra, annál nagyobb áldozatot fognak követelni tőle azok a fránya kis események. Na, ez zajlik most, kérem szépen, feltaláltuk a spanyol viaszt, és utána leültünk fuvolázni, most pedig jön a vihar, amely tovább tessékel minket. Mert jó a spanyol viasz, de az élet nem a spanyol viasz feltalálásáig tart, utána is vannak még teendők. Talán ezt kéne lassan megérteni, mert akkor talán nem kéne olyan szörnyű tragédiáknak történni azért, hogy erre rádöbbentsenek minket. Uff, én beszóltam!

Elájulnánk, ha megtudnánk (és egy harmadik szemelvény is ugyanabból a levelezésből)

Van önmagában lévő valóság (ez nagyon fontos premissza) amelyet a különböző interpretációink - sajnos - meg sem közelítenek Pont az a dolgunk h ez egy kicsit változzék Egészen biztos vagyok abban h abból a kultúrából amelyben élünk emberi létünk nagyon alapvető összefüggéseinek egy tekintélyes részhalmaza hiányzik egyszerűen azért mert miközben bizonyos területeken hallatlan előretörést produkáltunk más területeken teljesen visszafejlődtünk (Megjegyzem h a szenvedés szerepének az értése is ilyen terület amely értetlenségből valóban következhet és sokszor következik is az a szélsőséges szenvedés imádat amelynek a veszélyére Te is figyelmeztetsz) Ezeknek az ellentmondásoknak az észlelése és az észlelések után a helyes létstratégiák megtalálása és azok következetes végigjárása nem feladata a civilizált embernek - mert a civilizációja ezt nem igényli - de feladata a szellemi embernek mert szellemi léte viszont nagyon is támasztja ezt a követelményt A civilizáció a kultúra a világrend amelyben felnőttünk nem a valóság az a valóságnak csak egy önmagában értelmezhetetlen szelete Ez persze nem csak a mi interpretációnkra igaz hanem valamennyire viszont pont azért kell szellemi értelemben kiszakadnunk a környezetünkből h ezzel szembesüljünk egy tágasabb vizualitással tekintsünk a világra és azokra a teendőkre amelyeket nem egy leszűkített értelmezés hanem a lét egésze vár tőlünk Ez az elszakadás pontosan az a személyiségfejlődés amely a népmesékben a különböző lehetetlen küldetésekre elküldött királyfikon és szegénylegényeken olyan jól megfigyelhetünk és amelynek hiányában kedveseik - nagyon helyesen -hallani sem akartak a velük való közösség vállalásáról Ez az elszakadás pontosan az a személyiségfejlődés amelyen a férfibeavatás során a fiatal indiánok is keresztül mentek viszont addig - nagyon helyesen - nem tekintették őket felnőtt embereknek Ez az elszakadás pont az amikor Keresztény János kivonult a sivatagba h sáskákon és vadmézen élve levetkőzze kultúra függő beidegződéseit reflexeit zártságait És egy nagyon kicsit én is ezt az elszakadást éltem át a Balatonnál két hete amikor olyat csináltam amihez korábban még hasonlót se és jutalmul egy új összetevőt kaptam odaállítottak a dobogóra a teljesítés után lefényképeztek és azt mondták nekem h látod Te ez is vagy még ha korábban nem is hitted volna Én is ezt mondom Neked nem csak az a két szatyor interpretáció vagy amelyet cipelsz mert vetted a boltban pénzért nem csak az a szellemi biztonságérzet vagy amelyet - jó civilizált emberhez méltó módon - megvettél azon az áron h egy csomó mindennek még a lehetőségét is kizártad az életedből sokkal sokkal több vagy mindnyájunkban olyan lehetőségek rejlenek még szinte érintetlenül h elájulnánk ha megtudnánk...

Civilizációnk (még egy szemelvény ugyanabból a levelezésből)

Azt kell észrevennünk h a civilizálódásunk nem egy egyértelmű fejlődési folyamat hanem egy olyan történet amelyben bizonyos fejlődések mellett ugyanolyan rendű visszafejlődések is lezajlottak Azt kell észrevennünk h elértünk valamit ugyan de rettenetes árat fizetünk az eredményeinkért mert miközben idáig eljutottunk annyi mindent borítottunk fel h iszonyat Ha ezt észrevesszük akkor rögtön értelmezhetővé válik egy csomó jelenség és kezd kirajzolódni a ránk váró teendők sora ha ezt nem vesszük észre marad a 3 m2-es telken való reménytelen toronyépítés vagyis az összeomlás rövid határidőn belül

Azt hittük h sárból lehet aranyat csinálni most meg kiderül h mégse Persze van fejlődés de az az ember egészen másmilyen belső fejlődése amely ezzel a külső fejlődéssel sok tekintetben ellentétes Például az előbbi nem egyenes vonalú ciklusokon önmagába visszatérő körfolyamatokon közeledések és távolodások folyamatos váltakozásán keresztül zajlik úgy mint a kilégzések és a belégzések végtelen sora vagy úgy mint a csillagok járása de ez csak két példa a százezerből Ha nem kapcsolunk időben a civilizációnk is csak egy ilyen körfolyamatba fog beilleszkedni amely felnövekedett nyárba fordult aztán őszbe és télbe h olyan tanulságokat hagyjon hátra amelyeket kisebb kataklizmák hatására mi most egyelőre nem vagyunk hajlandók észrevenni és amelyek nyomán majd megszülethet valami új más ami a lét logikájával egy mákszemnyivel jobban harmonizál mint amennyire nekünk sikerült harmonizálni vele Nem tudom mi mindennek kell elpusztulnia ahhoz h ez az értés előálljon de azért remélem h egy két dolog megmenekül Hogy mennyi az csak rajtunk múlik Minden önként vállalt szellemi fejlődés kivált egy olyat amelyet készség hiányában valamilyen áldozatnak kell kikényszerítenie Vagyis van értelme két fűszálat is egymásra tenni akár ha attól jobb emberek leszünk Mert ha mi jobb emberek leszünk itt és most akkor növekszik az értés tőlünk vagyis egy kataklizmának valahol valamikor nem kell megtörténnie Ezek azok a távlatos gondolkodások amelyekre véleményem szerint nagyon nagy szükség van ez az az út amely egy szellemi lényhez valóban méltó Reális tiszta képet alkotni egy rendszerről elfogódottságok nélkül vagyis kívülről és szabadon szemlélve azt és nem a rendszer saját szempontrendszere szerint amely szükségszerűen zárt sőt manipulatív...

A világ, amelyben élünk, a világ, amely bennünk él (szemelvények egy levelezésből)

Nincsenek szent tehenek amelyeket leborulva imádhatnánk Eddig azt hittük hogy vannak a biztonság kedvéért illetve h mindenkit megnyugtassunk elneveztük azokat evidenciáknak de most szép lassan mindegyikről kiderül h csak a szemünk káprázott sőt az is kiderül h pont a szemünk káprázása miatt kerültünk ekkora szarba illetve azért mert a káprázatot valóságnak tekintettük Vagyis egy dolgot biztos nem szabad csinálni: vetíteni tovább Nincsenek szent tehenek ezt nyugodtan szépen el kell fogadni és abban a térben amely így hirtelen megszabadul egy csomó felesleges állattól amely hirtelen kiürül olyan üressé válik mint a sivatag el kell indulni egy új egy soha nem tapasztalt plasztikusságú egy áttetsző fényes lét felé Ez a dolgunk ettől leszünk jobbak ettől lesz jobb a világ ez az egyetlen út a továbbélés felé Mert aki egy vad hajnalon arra ébred h minden összeomlott s elindul mint kísértet kis holmiját elhagyja jóformán meztelen annak szép könnyűléptű szívében megterem a szelíd és tűnődő kevés szavú alázat az másról szól ha lázad nem önnön érdekéről az már egy messze fénylő szabad jövő felé tör Neked se először írom ezt le Mert a másik lehetőség az h megvárjuk amíg tényleg összeomlik és csak akkor tesszük meg ezeket a felismeréseket Harmadik forgatókönyv nem létezik...

Nem a civilizáció ellen beszélek hanem azt mondom h ami itt van az nem civilizáció Egy civilizációban az emberek felelősséggel vannak jelen saját életük összes dimenziójában tudják h az emberi mivoltukból adódó összetartozás előbbre való minden megkülönböztetésnél nem lövik ki magukat egy irányba nem szakadnak ki alapvető realitásokból nem eregetnek palackba nem visszaimádkozható szellemeket megküzdik azt a harcukat amelytől érett felnőttekké válnak és főleg nem felejtik el soha h a körülöttünk lévő világ nem csupán anyagi de személyes illetve a lehető legszemélyesebb valóság és állandóan azon vannak h a találkozás ezzel a személyes valósággal bekövetkezzék Ezek a civilizáció ismertető jegyei és amíg meg nem jelennek látható módon addig ne mondjuk magunkat civilizált embereknek mert addig csak egy atommeghajtású csőcselék vagyunk akiket az emberi létezés terében bármelyik kőkorszaki horda meghalad...

Mert az a komoly sejtésem van h a kultúránkból olyan mértékben hiányoznak a szellemi rend bizonyos alapvető elemei h amiatt ennek a csodálatos fejlett világnak a fenntarthatósága mellé igen nagy kérdőjelek kerülnek Vagyis jobb lesz észrevenni ezeket a hiányokat addig amíg nem késő viszont azt felmérni h egy rendszer egy másik nagyobb rendszerbe mennyire vagy mennyire nem illeszkedik bentről a kis rendszerből nézve teljes képtelenség ugyanúgy ahogy képtelen megérteni az időjárást az aki soha nem megy ki szabad levegőre Vagyis ki kell menni a pusztába és pusztai répát kell majszolni nem városit Ha ezt a követelményt nem vesszük figyelembe soha nem fogunk kilátni a zártságainkból és itt a szemünk előtt fog elpusztulni minden és még annyi vigaszunk se lesz h tettünk ellene valamit Ha tízezer linket küldesz mindenféle nagy tudású emberekről ha az összes művüket elolvasod és bekattan az agyad mert annyit gondolkodsz róluk hogy őrület akkor sem fogsz közelebb kerülni pusztán attól a falakon túl elterülő vidékekhez pedig a legnagyobb szükség most arra lenne Meg kell találnunk h hol kezdődnek a kifelé vezető utak és menni kell rajtuk ki a vadonba Ha szereted ha értékeled ha kedves Neked ez a kultúra akkor egyetlen egyet tehetsz hogy ott hagyod Ahogy a szegény legény is elhagyja a kedvesét és elmegy világgá pedig éppen hogy csak beleszeretett abba a lányba Ezek nagyon fontos dolgok és tényleg ahhoz a szellemi rendhez tartoznak amelynek jó része fehér folt bennünk még mindig első sorban azért mert a környezetünk inkább gátolt mint sem h segített volna nekünk abban h megértsünk belőle bármit is Tudni h van más is mint ezek a vetített díszletek ezek a zárt gondolkodások és akarni kitörni innen Ez minden ez a legtöbb most minden valóban szellemi ember első számú feladata ez Hajrá! Várok Rád a nagy semmi kellős közepén mégse hozzál répát mert még rosszat hoznál majd találunk vagy hullik az égből :-)...

Lemondani természetes emberi alapvetésekről a nagyobb biztonságért? Ez jelenti azt h civilizált emberek vagyunk? De hát pont ez nem működik! Pont ettől vagyunk most akkora kakiban h ki sem látszunk belőle! Pont ez a válasz nem válasz! Pont ettől kell eltávolodni ha akarunk még valamit a földön pont hogy bele kell menni egy csomó olyan veszélybe amely elől több száz éve menekülünk mert pont az emberi valónk sérül azáltal h eladjuk a lelkünket a biztonságért! Itt van az egyik legnagyobb ellentmondás az emberben van bennünk van és pont ennek a következménye az összes nyűg az összes betegség a populizmus terjedése a terrorizmus terjedése minden keserves és szerencsétlen kifejlet mert a gyökere sem tiszta mert a gyökerénél olyan emberek vannak akiknek fontosabb volt a fűtött szoba mint a saját becsületük és ezt nem merjük kimondani inkább handabandázunk össze-vissza és mutogatunk fűre fára meg egymásra ahelyett h beismernénk az alapbajt beismernénk h ez az egész azért működésképtelen mert esélye sincs arra h másmilyen legyen mert nem itt-ott gáz hanem velejéig és alapjaiban van megterhelve egy hatalmas ellentmondással azzal h amíg egy síkon úgy megvilágosodtunk mint az atomvillanás egy másik síkon gyáva beszari alakok maradtunk...

Igen azt hiszem ez a vége Megérteni ismét h sárból nem lehet aranyat csinálni úgy h közben senkivel semmi lényeges nem történik Modern világunk néhány vetülete egész szép más vetületei viszont borzalmasan nyomorúságos képet mutatnak Az a hallatlan technológiai sőt társadalmi "fejlődés" nem ingyen jött millió dolgot áldoztunk be érte és a millióban sajnos van sok százezer olyan is amelyet bizony nem lett volna szabad beáldozni az abból fakadó előnyök ellenére sem És ezek a hibáink - főleg amíg nem ismerjük be azokat - mérgeznek mindent és olyan bajokat generálnak amelyek megoldására semmilyen segédmegoldás sem létezik Kerülőutas erőfeszítéseink terméketlensége jól mutatja azt amiről beszélek mégsem merjük kimondani h a csillogás nagy része illúzió mert szép igen de közben az emberség az emberi lét legalapvetőbb összefüggései merültek feledésbe és ez a folyamat még most is tart sőt az üteme egyre gyorsul Nem az a legnagyobb baj h a környezetünket beszennyeztük a legnagyobb baj az h a tudatunk és a lelkivilágunk is szennyezetté vált mert a tudatszennyezésünkből és a lélek szennyezésünkből fakad minden egyéb például a környezetszennyezés is Ezért torz bárkit is hibáztatni személyesen és nagyon nem javaslom h a problémákat bizonyos kitüntetett szerepű emberek viselkedésében lássuk és / vagy láttassuk illetve a problémáinkat az ő kitüntetett szerepből való kiebrudalásukkal próbáljuk elérni Mert a probléma soha nem egy ember hanem az a hasadás amely annyi szerepjátszót nevel ki magából h ha minden nap lelőnénk közülük egyet akkor sem fogynának el soha A probléma nem X és nem Y a probléma az h ennek a civilizációnak a gyökerénél egy csomó minden nem tiszta és messze nem csak X vagy Y miatt mert nincs köztünk senki aki ehhez a nem tisztasághoz ne adakozott volna bőséggel A gond az h ennek a civilizációnak a gyökere nagyon problémás és ezért aztán van mit meglovagolnia annak akinek éppen lovagolni támad kedve És ezt a problémásságot például - ha nem is tudják megfogalmazni - a barbár arabok is nagyon jól érzik amikor olyan rettenetes gyűlölettel fordulnak minden ellen aminek a legkisebb köze van a "civilizált" világhoz És azért nem tudunk kezdeni velük semmit mert magunkkal nem tudunk mit kezdeni azért nem tudunk föléjük kerekedni semmilyen értelemben sem mert sajnos van egy kis igazság abban ami miatt támadnak minket Majd ha a fejlett világ ezt ki tudja mondani és az abból fakadó következtetéseket le tudja szűrni akkor talán lesz egy kis esély arra h ez a kérdés megoldódjék Mert addig nem addig csak embereket lehet irtani de annak a fájdalmát és nyomorúságát az áldozatok szerettei és követői tovább fogják vinni magukban és valahol valahogyan mindnyájunk boldogtalanságára az a fájdalom majd ki fog törni belőlük Mint ahogy kis hazánkban is kitör a fájdalom azokból akik keserűségükben olyan emberekre adják a voksukat akiket Te vagy én nem szívesen látnánk a hatalomban Mert nekik is van igazuk mert az igazság nem egydimenziós mert egy igazságdimenzióval semmit nem lehet csinálni csak elfedni a másik húszat Elfedni azt h egy ellentmondásokkal agyonterhelt civilizációban élünk és elfedni azt h erről mindnyájan egyformán tehetünk Elfedni a közös érintettséget a közös bűnt és a közös felelősséget és helyette hazudni egy óriásit mindenféle szép látszatok kedvéért És aztán csodálkozni h nem jön ki belőle semmi...

Talán

Agyhalott
kormányzati köröktől

Megoldást várni esztelenség,

Ott, ahol a teljesítményeket sorolják,

És a szent teheneket etetik,

Maradni nincs okom

Répát majszolni
Nagy büdös semmik közepén,

Az is jobb, mint hazugság lepkéket eregetni

A papírhajtogatós szakköri
Foglalkozásokon

Tényleg nehéz úgy beszélni,

Hogy nem áll velem szóba szinte senki,

De azért nyílnak csatornák mindig,

Igaz, legtöbbször fájdalmasak

Fájdalmasak, de az nem számít,

Mert tudom nagyon jól, hogy nem én fájok,

Tudom, hogy az a maró, égető kín rajtam nem én vagyok,
Hisz az a világ fájdalma csak...

A világ fájdalma, amelyben összeér,

A koldus és a gazdag, a szolga és az úr,
A fehér, a néger, a latin, a kínai, a pápua és az inka...

Mert amíg mindenki egyformán üvölt,

Addig én vagyok Te, és Te vagy én,

S ő van Ti, és Ti vagytok ő, és ebben a nagy
Síró, üvöltő személyes névmás összeolvadásban
Megmenekülhet talán a föld

Konkrét ügyek (levélrészlet)

Nincsenek konkrét ügyek

ÉLŐ EMBEREK vannak akik egyszer talán meg fogják érteni h feladatuk a találkozás és nem a konkrét ügyekkel való foglalkozás Mert az elsőből kinő a szükséges második is de a másodikból nem nő ki semmi

ÉLŐ EMBEREK vannak akikhez képest a konkrét ügyek siralmasan sivárak semmitmondóak és értelmetlenek és amíg a másodikra figyelünk az első helyett addig minden adottságunkat és minden időnket lapáttal szórjuk bele egy feneketlen gödörbe

ÉLŐ EMBEREK vannak akikkel kapcsolatba kerülni sokkal nehezebb mint konkrét ügyeket megoldani de nekünk mégis az előbbi a dolgunk és nem menekülhetünk a másodikhoz bármennyire is csábító az Mert az első helyett a másodikkal való foglalkozástól minden el fog pusztulni körülöttünk egy pillanat alatt hiszen nem arra születtünk nem az a feladatunk soha senki nem szánta nekünk az utóbbit

A konkrét ügyekkel való foglalkozás abból a káprázatból fakad h a világban nincs szellemi rend és minden amit valaki kitalál és jól esik az egójának helyénvaló A konkrét ügyekkel való foglalkozás nem a személyiségünket hanem csupán néhány felszínes képességünket aknázza ki Az ÉLŐ EMBEREKKEL való találkozásaink viszont egész lényünket megmozgatják átalakítanak minket belső energiáinkat felszabadítják szárnyakad adnak nekünk

Ennek az egész civilizációnak az összes baja attól van h évszázadok óta konkrét ügyeken görcsölünk és közben nem csak az embertársaink de még önmagunk mellett is gyorsvonati sebességgel száguldunk el Az összes bajunknak ez a gyökere és egész biztos h nem fog semmi lényegesen megváltozni addig amíg ezt nem tesszük rendbe illetve dehogynem minden és nagyon hamar sokkal rosszabb lesz

Erről beszéltek a próféták tele szájjal erről tanított az összes valamire való szellemi ember és ez kristályosodik ki olyan gyönyörűen és olyan tisztán az evangéliumban ahogy sehol másutt se talán Ezt keni el szét mindenki aki hamis hazug hierarchiákat állítva a farokkal csóváltatja a kutyát ezt keni szét mindenki aki ügyeskedik és közben rohan bele a hegybe ezt a szellemi rendet amely nélkül semmire nem lesz minimális esélyünk se akárhány diktátort kergetünk el és akárhány népet szabadítunk fel és akármekkora technológiai fejlődést is produkálunk Ezért nem foglalkozott Jézus sem a konkrét ügyekkel egyetlen konkrét ügyet nem oldott meg Jézus élő emberekkel találkozott egész élete mély megrázó felkavaró vagyis valódi találkozások végtelen sorozata volt és most van egy Egyház amelyik ebből semmit nem ért és konkrét ügyeket old meg ahelyett h találkozni akarna bárkivel is stb stb stb A legfontosabb a legalapvetőbb szálat felejtjük el áldozzuk fel szakítjuk szét az ügyeink sikeréért komolyan mondom h én még ilyen bolond emberiséget nem láttam sehol...