Mindenki a történet része,
De mégis keveset élünk!
Vonatokra szállunk inkább,
Vitetjük magunkat a pályán,
Nem nézünk ki az ablakon soha,
S az idő közben nélkülünk múlik el
Hogy lehetne valódibbá, igazabbá, megmaradóbbá tenni
A távolodó perceket, amelyek megszülethetnének,
De nélkülünk nincs semmi esélyük,
S nekünk sincs rájuk?
Talán úgy, hogy már a legelső találkozáskor
Megpróbáljuk egész pontosan elképzelni,
Hogy lesz majd egy utolsó is egyszer
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése