Szakadások

Meg kell értenünk h azt a világfejlődést amelyben élünk milyen súlyos folytonossági hiányok terhelik és meg kell értenünk h azok a folytonossági hiányok szakadások honnan lettek Meg kell értenünk hogy azokból milyen virtualitások látszatok fakadtak és azok a látszatok hogyan befolyásolják az érzékeléseinket az érzékelésen keresztül pedig a gondolatainkat a döntéseinket a cselekedeteinket amelyekkel öntudatlanul sőt a legnagyobb jó szándékunk ellenére is újabb szakadásokat idézünk elő Meg kell értenünk ezt az egész tőlünk induló és hozzánk visszatérő megvezetés kört meg kell értenünk hogy az mennyire abszurd és mennyire létidegen de meg kell értenünk azt is hogy eltévelyedésként mennyire valóságos és minden bizonnyal szükségszerű is

Meg kell értenünk h ezt az eltévelyedés kört képtelenség cikkelyekre bontani ami azt jelenti h kár egymásra mutogatnunk mert mindannyian abban bolyongunk valahol Meg kell értenünk h az eltévelyedésből való kivezető utak megkereséséhez kiváló analógia siet a segítségünkre hiszen a világ fejlődése pontosan ugyanazon az esemény soron fut végig amelyet minden ember élete vagyis a mi saját személyes fejlődésünk más szóval a személyiségfejlődésünk is végig követ Meg kell értenünk h ez a két szál nemcsak h nem független egymástól de annyira össze vannak fonódva h az egyik a másik nélkül nem is tud létezni Kultúránk nem törődik ezzel a kapcsolattal amelyre azonban mégis egyre tudatosabban kéne figyelnünk hiszen ha nem értjük meg azoknak az eseményeknek a mibenlétét amelyek bennünk magunkban játszódnak le nem leszünk képesek megérteni a környezetünkben lezajló eseményeket sem

Most ott tartunk h a túlnyomó többség nagy kerek szemekkel néz amikor belül történő eseményekről hall hiszen olyan kevés kontaktusa van magával h észre se veszi saját belső lénye mennyi figyelmet és türelmet várna tőle Legtöbben nem is gondolunk arra h dolgunk lenne önmagunkra figyelni és erőfeszítéseket tenni azért h a saját létünkkel és egyben a lét egészével való személyes találkozásunk létrejöhessen sőt még azok is nagyon keveset tesznek akik e találkozás fontosságát egy kicsit már átérezték Keveset teszünk mert egy olyan közegben nőttünk fel amely hibásan kondicionált farizeusokká nevelt minket elhitette velünk h egy kis jókodás valamilyen praktika életpálya modell valamilyen eszme vallása valamilyen közösséghez tartozás megoldja az életünk baját (pedig mindezek túlsúlyozása inkább csak fokozza azt) egy olyan közegben nőttünk fel amelyben a belső világ és a külső világ közti kapcsolat nem rajzolódott ki világosan illetve szóba sem került amelyben nem tanultuk meg h minden bent bennünk dől el h kint semmi olyan nem tud megtörténni amit előtte bent ne követtünk volna el h a kinti kudarcok azért olyan keservesek mert azokban a belső kudarcaink tükröződnek vissza a külső szakadásokban pedig azok a legnagyobb legmélyebb szakadások amelyeket pont a belső és a külső közti kapcsolat figyelmen kívül hagyásából adódnak

Kultúránk nem mutatta meg nekünk azt a szellemi igényt amely kér tőlünk egy a környezetünk szemszögből nézve talán szokatlan de személyes valóságunkkal teljesen konform hősiességet Ez a hősiesség nem más mint a kibontakozás belülről való ihletettségének elfogadása amely bizonyos fájdalommal jár ugyan de sokkal fontosabb h a létünk szívébe vezet el minket azáltal h megszabadít bennünket az életünkre ködként terülő hiábavalóságok felhőjétől Ha valaki ezt a lépcsőt megpróbálja kihagyni biztosan kudarcba illetve újabb virtualitások keltésébe fullad függetlenül attól h tevékenysége bizonyos külső nézőpontokból tekintve milyennek tűnik illetve miként lesz értékelhető