A politikáról

Érdekes dolog a politika, de hogy egészen más dolgunk is lenne, mint azzal foglalkozni, illetve abba helyezni a bizodalmunkat, az szinte biztos. Korunkra, illetve pillanatnyi gondolkodásunkra nagyon jellemző, hogy más módon elképzelni sem tudjuk a jövőformálást, miközben minden embernek tudnia kéne, hogy a jövő formálása tekintetében a politika jelentősége elenyésző. A politika ugyanis semmi mást nem csinál, mint összegyűjti és visszatükrözi azokat a folyamatainkat, amelyek mindannyiunkban és így a társadalmainkban is lejátszódnak. Egy tükör nem meghatározó, hiszen a tükörnek még önálló képe sincs. Egy tükör üresebb, mint bármelyik forma, mi mégis attól várjuk a problémáink megoldását, a mi ki személyes problémáinknak a megoldását, amelyektől ezzel az olcsó kis trükkel látszólag eltávolodunk, csak azért, mert ódzkodunk a velük való azonosulástól, viszont emiatt gyakorlatilag teljesen elvágjuk az esélyét annak, hogy bármi is megtörténjék. Modern világunk iszonyatos virtualitásokkal terhelt, ezek egyike az, hogy a politikát olyan jelentőséggel ruházzuk fel, amellyel az soha nem rendelkezett. Rátoljuk azokat a felelősségeket, amellyel nekünk magunknak kéne dolgoznunk azért, hogy a világ jobb legyen. Teljesen abnormális dolog a világ felvirágzását gazdasági jellegű szabályozások bevezetésétől, diplomatikai manőverektől, tonnányi aktakötegek tologatásától várni. Teljesen abnormális és végtelenül beteg dolog, de ezt a betegséget lényegében észre sem vesszük, férfiak és nők, királyfik és királylányok, szellemi életre, létrendre szánt emberek tömegei vannak megvezetve, van nekik az hazudva, hogy párttámogatás nélkül ők bizony kicsik és hatástalanok, és vesztik el méltóságukat, emberi megvalósulásuk minden esélyét pusztán azáltal, hogy ezt az őrült hazugságot elhiszik. És mi erre a világra, erre a kificamodott, barom logikára úgy nézünk fel, mintha ember még soha nem járt volna ennél nagyobb szellemi magaslatokon. Hol van itt a józan ítélet, az elfogódottságtól mentes, árnyalt, józan gondolkodás. Hol van itt a tág látókör, a távlat, a hit és a bizalom? Hol vannak itt azok az erények, amelyek már az emberré válás első pillanataiban is ott munkáltak őseinkben, és amelyek már annyiszor gyönyörű módon mutatkoztak be, sőt mutatkoznak be most is sokszor, de már észre sem vesszük, mert megvakultunk a ránk szuggerált, torz programok futtatása közben, hiszen az könnyebb, és rámondjuk, hogy szellemi tevékenységet végzünk, miközben tulajdonképpen nem is tudjuk, hogy mit akarunk, és ezért aztán csak azt csináljuk, amit mások akarnak csináltatni velünk. Ezekben a dolgokban kell először is rendet tennünk, mert ellenkező esetben egyszerű végrehajtók leszünk, és a mi kis lényünkből, azokból a személyes értékekből, amelyekért születtünk, semmi nem fog kifejlődni, és a világ nyugodtan fog tovább politizálni tökéletesen meddő és sehova se vezető erőtlen vonalak mentén. Gratulálok magunknak!