Meneküléseink

Bárki bármit állít vagy foglalja el magát bármivel lehet rá azt mondani h csak vetítés hárítás sztereotípia és igen legtöbbször és leginkább tényleg az mert az ember a legjobban a határtalanság érzésétől fél és mindent elkövet h elkerülje és aki az ellenkezőjére esküszik az sem kivétel szánalmasak a kísérletek amelyek során valaki a szűkössége ellen (ahelyett h levetkőzné) egy másikat ölt magára szánalmasak a kísérletek amelyek során valaki valami ellen lázad és utána ugyanazt megcsinálja pepitában pedig nincs ember aki ne ezt tenné (vagyis szánalmasak vagyunk amikor a ugyanannak a dolognak a pepitában való megcsinálását a társunkon azonnal kiszúrjuk de a magunk esetében soha) szánalmas h menekülünk a meneküléseink elől az újabb és újabb menekülésekbe és aztán egy kicsit mindenütt csalódunk mert sehol sem elég jó nekünk de ha merjük kimondani a csalódást az már valami mert akkor a bánatunk vinni fog minket tovább leszakad rólunk egy bőr és közelebb jutunk a tűzhöz közelebb jutunk ahhoz h a végtelen elől való végtelenül sok meneküléssel a végességből egyszer majd kitörjünk a nagy baj akkor következik be ha nem ismerjük be h ahol vagyunk az még kevés (és nem úgy kevés h fejletlen abban az irányban amelyben kiterjed hanem úgy h egysíkú aránytalan bizonyos dimenziók egyszerűen hiányoznak belőle) és ezért ott letelepedünk és nem mozdulunk el onnan ha atombombákat robbantgatnak körülöttünk akkor sem na ez a szörnyű nem a menekülés mert a menekülésből lehet tovább menekülni de innen nem...