Talán

Agyhalott
kormányzati köröktől

Megoldást várni esztelenség,

Ott, ahol a teljesítményeket sorolják,

És a szent teheneket etetik,

Maradni nincs okom

Répát majszolni
Nagy büdös semmik közepén,

Az is jobb, mint hazugság lepkéket eregetni

A papírhajtogatós szakköri
Foglalkozásokon

Tényleg nehéz úgy beszélni,

Hogy nem áll velem szóba szinte senki,

De azért nyílnak csatornák mindig,

Igaz, legtöbbször fájdalmasak

Fájdalmasak, de az nem számít,

Mert tudom nagyon jól, hogy nem én fájok,

Tudom, hogy az a maró, égető kín rajtam nem én vagyok,
Hisz az a világ fájdalma csak...

A világ fájdalma, amelyben összeér,

A koldus és a gazdag, a szolga és az úr,
A fehér, a néger, a latin, a kínai, a pápua és az inka...

Mert amíg mindenki egyformán üvölt,

Addig én vagyok Te, és Te vagy én,

S ő van Ti, és Ti vagytok ő, és ebben a nagy
Síró, üvöltő személyes névmás összeolvadásban
Megmenekülhet talán a föld